Azt kérjük, ami a miénk. Európát akarjuk olyannak, amilyennek korábban közösen megteremtettük.
Majd' minden napra jut egy fenyegetés – hol külföldről, hol belföldről – arra nézve, hogy amennyiben a magyarországi választók a kormányt és annak politikáját támogatják, úgy az országunk egyre inkább eltávolodik az úgynevezett „európai értékektől/az európaiságtól”. Kétségbeejtő tény, hogy ezek a hangok a honi ellenzék berkeikben a legerősebbek. Azonban nem szabad meglepődni, hogy a hazai baloldal prominensei szembeállítják egymással az európai értékeket és a nemzeti érdekű politikát. Hiányos történelmi ismereteik folytán képtelenek elhelyezni hazánkat az európai közösségben, de nem ez az egyetlen eset, hogy a magyarság ügyeinek tekintetében tévednek. Azt sem tartom persze kizártnak, hogy a tisztesség hiányzik belőlük ahhoz, hogy a nemzeti érdeket tartsák elsőrendűnek, minden mással szemben. Az Európát folyton emlegető ellenzék nem érti ennek a közösségnek a lényegét, képtelen felfogni annak mibenlétét. Nem tudom, hogy mi torzította el ennyire a világképüket, de mi, keresztény magyarok az európai kultúrába születtünk bele, abban éltünk mindig is. Akkor is így volt ez, amikor a szocialista táborban elzárva távol akartak tartani minket attól. Úgy nevelkedtünk, hogy tudtuk: a keresztény Európa elidegeníthetetlen részei vagyunk. Sokan megfeledkeznek arról, hogy mi nem 2004-ben lettünk Európa részei, ez a történet sokkal korábban kezdődött. Mi, magyarok Szent István király által lettünk az európai közösség, az „európai unió” részei, pontosabban akkor, amikor keresztény katolikus hitre tértünk. A reformáció idején pedig az Európa törzséhez tartozásunk még inkább megerősödött. Európát választottuk, ezt többszörösen is megerősítettük helytállásunkkal a múltban, ma sincs ez másképpen. Mi nem a partnereink jóvoltából vagyunk európaiak, hanem saját jogon, megharcoltunk érte ezer év alatt. Az európaiságunk nem azon múlik, hogy egy részeges bürokrata egyetért-e a kormányunk politikájával, hogy diktátornak nevezi a nép által demokratikusan megválasztott miniszterelnökünket, nem is attól, hogy a németek képesek-e megbirkózni a bűntudatukkal. A kormány „Európa”-párti kritikusai azt akarják elhitetni, hogy bizonyos feltételekkel, ha jól viselkedünk, akkor tehetjük be a lábunkat az úri szalonba, akkor lehetünk megtűrt rokonok a nagy európai családban. E szemenszedett hazugság, mi vagyunk Európa!Azt sem nehéz belátni, hogy nem mi távolodunk a hagyományainktól, a kultúránktól, az európai értékeinktől, hanem a tőlünk nyugatabbra fekvő országok mondtak le a közös örökségünkről. Arra akarnak minket kényszeríteni, hogy kövessük őket a történelmi gyökereink elvesztéséhez vezető úton. Mondvacsinált ürügyekkel támadják a kormányt, hogy az megadja magát egy erőszakos politikai kisebbségnek.
Magyarország kulturálisan és földrajzilag is Európa közepe, ezzel együtt is minden idegszálunkkal a nyugathoz tartozunk. Ennek ellenére el akarják elhitetni velünk, hogy megtűrt idegenek vagyunk a civilizált Európában: olyanok, mint a maszatos cigánygyerek, aki az asztal mellé állhat, ha erőt véve magán megfésülködik és megmosakszik. Mi, keresztény magyarok azonban tudjuk, hogy nekünk igenis helyünk van az asztalnál, nem kell senkinél kuncsorogni érte. Sajnos a magyar baloldal a vazallus viszonyra van szocializálva. Számukra az európaiság egyet jelent azzal, hogy szolgaian teljesítik a nagyobb tagállamok parancsait, illetve minden nyugati normát kritika nélkül, vallásos imádattal követnek. Nem képes megérteni, hogy Európa mi magunk vagyunk, mi működtetjük, semmivel sem vagyunk alábbvalók, mint a partnereink. Van létjogosultsága a magyar érdeknek, annak érvényesítésével pedig nem sértünk senkit. Jelen állás szerint nem mi távolodunk Európától, hanem az európai városok egyes környékei változik Észak-Afrikává. Az öreg kontinens identitását teljesen feladva gravitál egy fekete lyuk felé, tőlünk pedig azt várják, hogy önfeledten asszisztáljunk ehhez az öngyilkos mutatványhoz. Persze egy könnycseppet sem fogok hullajtani Dél-Franciaországért: talán egy nap megérjük, hogy ténylegesen elcsatolják Európától. A maradékot azonban szeretnénk megmenteni, a keresztény Európát a közös jövőnk számára. Nem szeretnénk mi megfizetni annak az árát, hogy az egykori gyarmattartók képtelenek megfékezni a korábbi kizsákmányoltjaikat abban, hogy az országaikba áramoljanak, nem szeretnénk egy hamis bűntudat miatt lemondani a múltunkról és a kereszténységünkről. Az európai értékeket mi magunk őrizzük meg.Mi nem üres kézzel érkeztünk az újkori Európa politikai és gazdasági közösségébe.
Szellemi értékekkel évszázadokon keresztül gazdagítottuk a közös hazánkat, Európát, amikor pedig felvételünket elfogadták az Unióba, akkor anyagiakban is vastagon megfizettük az árát annak.
Történelmünk folyamán többszörösen rászolgáltunk arra, hogy lehessen véleményünk a minket érintő kérdésekben, hogy ne kelljen megkeserüljük az európai politikai és gazdasági közösséghez tartozásunkat. Nem vagyunk szegény rokonok, azt kérjük, ami a miénk. Európát akarjuk olyannak, amilyennek korábban közösen megteremtettük.
mandiner.hu
