2024. március 28. - Gedeon, Johanna
EUR : 394.87
USD : 364.71
Időjárás ikon16°

Az olaszországi belpolitikai csapdahelyzet

A választások Itáliában ugyan lassan két és fél hónapja már lezajlottak, ennek ellenére a fő politikai erők nem tudtak ez idáig megállapodni egymással kormányalakítás gyanánt.

Az olasz kormánynélküliségi állapot krízisének elhúzása esetén, akár az egész európai unióra nézve is gazdasági veszélyt jelenthet.

Ezért is tartjuk elsődlegesnek, hogy ha röviden is, de kísérletet tegyünk a kialakult helyzet elemzésére.

A 2018 március 4.-i legutóbbi parlamenti választások során, semelyik politikai pártszövetség nem tudta megszerezni a kormányzáshoz szükséges 40%-os szavazati arányt, ami részben a bonyolult választási törvénynek is köszönhető, amit a baloldal kényen kedve szerint folyamatosan saját érdekei szerint változtatta meg, érezve, mikor már tudta, hogy nincs a győzelemre esélye.

Ettől függetlenül egyértelműen a jobb-közép Pólus kapta a legtöbb szavazatot, elérvén 37,5%- ot. Ebből a Matteo Salvini vezette szovranista (lásd szüverén párti) brüsszeli trojka ellenes Liga pártja, 17,5 százalékot ért el és ezzel első lett a jobboldali póluson belül. Őt követte a Berlusconi vezette Forza Italia szabadelvű -konzervatív pártja, és a nemzeti konzervatív Giorgia Meloni Olasz testvérek (Fratelli d' Italia) pártja, aki közel öt százalékot ért el, öket követték egyéb kisebb centrista apró erők. Második lett az önállóan elindult ( Beppe Grillo és Gianroberto Casaleggio) általuk létrehozott baloldali Öt csillag mozgalom, mely 32 százalékot ért el Luigi Di Maio fiatal titán miniszterelnök vezetésével.

Az Öt Csillag Mozgalom ( amely Soros és más pénzügyi amerikai liberális háttér erők által támogatott) baloldali retorikát használva, vívott ki magának népszerűséget, főleg a fiatal munkanélküli dél olaszok körében. Harmadik pedig, a csúfosan leszerepelt Demokrata Párt ( PD), Matteo Renzi nemrég leköszönt miniszterelnök és a hivatalban lévő Paolo Gentiloni miniszterelnök vezette megszorítások pártján álló liberális Eu brüsszeli pénzügyi politikának a kiszolgálói 19,4 százalékkal. A többi párttal nem érdemes foglalkoznunk, mert azok összesen nem kaptak 5 százalékot, szélső liberális, szélső jobb és szélső balt beleértve. A választások követően tovább tetézte a bajt a kialakult belpolitikai bizonytalanság a pártok elért eredményeiből kiindulva, azzal, hogy az olasz köztársasági elnök Sergio Mattarella a győztes pártok kormányalakítási tárgyalások beavatkozásával (véleményünk szerint) teljesen alkotmány ellenesen, folyamatosan akadályokat gördített és hamis negatív gazdasági következményeket próbált a közvéleménynek hangot adni, mondván ,hogy Brüsszel nem fogja megengedni, hogy Itália a reformok útjáról letérjen.

Ezért a jobb- közép erőknek, megtorpedózva a kormányzási tárgyalások sikerességét. Mattarella végig bizonyos nemzetközi pénzügyi lobbiknak és gazdasági erős hatalmú brüsszeli presszióknak engedve, megpróbálta (nem sok sikerrel) átpasszolni a kormányzati felhatalmazást a vesztes PD- baloldali Renzi és Gentiloni vezette pártszövetségnek. Ezzel akarta megvétózni és elgáncsolni az eltérő tartalmú de mindkettő populista szellemiségű kormányprogramok ellenére is, Matteo Salvini vezette Liga és Luigi di Maio az Öt Csillag Mozgalom miniszterelnök jelöltek pártjainak közti kényszer házasságát. Ezekben az órákban is zajlanak a tárgyalások , egy esetleges kormány koalíció létrejöttéről szóló megállapodás érdekében, ahol mindegyik párt saját miniszter jelöltjeit teheti az egyes tárcák élére.

Tovább erősíti a kormányalakítási nehézségeket, hogy közel tíz évi koholt bírósági eljárások és politikai üldöztetések után, bekövetkezik Silvio Berlusconi (néhai miniszterelnök a jobb- közép koalíció legmeghatározóbb politikusa 1993- tól), jogi és ezzel együtt politikai rehabilitációja. Ezzel viszont előre borítékolható, hogy elkezdődik egy belső versenyfutás a jobb- közép tömbön belül , a Matteo Salvini Liga elnökével szemben, amely előrevetíti a testvéri harc kezdetét és a szövetség felbomlását a Forza Italia és a tőle jobbra álló Liga között. Nem véletlen, hogy a római politikai élet kisebb kaliberű szövetséges szereplői jobboldalról, mint Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek és a néhai laziói kormányzó a Szociális Jobboldal emblematikus figurájának számító Francesco Storace a nemzet iránt érzett felelősségük okán, óva intik Berlusconit és Salvinit egy esetleges köztük kitörő háború megindítására, hisz csak további táptalaj adhat a baloldali Ötcsillag Mozgalom további megerősödéséhez.

A következő napokban amennyiben megszületne egy Öt Csillag Mozgalom és Liga vezette  közös cselekvőprogramból álló koalíciós kormány, akkor elsődleges lépés gyanánt fel kell venni a kesztyűt a brüsszeli trojkával szemben, mely tíz éve gazdasági megszorításokat szab ki az olasz lakosságra. Ezért külpolitikában elsődleges feladat, hogy az új szovranista kormánykoalíció ( hivatalba lépése esetén), határozottan és bátran merjen és tudjon nemet mondani és ellenállni az Eu által megszabott diktátumoknak, az elmúlt évek azt igazolták, hogy ezek az intézkedések, nem az egyes nemzet érdekeit képviselték.

Mindemellett elég ha a sok éve tartó Brüsszel által is, erőltetett illegális migrációs folyamatra gondolunk, amely gazdaságilag is tönkre tette Olaszország működését és szociális hálóját súlyosan érintette, nem beszélve arról, hogy őslakosságának népiségének arányát is drasztikusan megváltoztatta. Mi ugyan nem vagyunk az összeesküvés elméleteknek hívei, de talán elgondolkodhatunk azon, hogy mindez ami történik körülöttünk, legyen az Itáliában, vagy itthon Magyarország vonatkozásában, illetve Európa és az úgymond nyugati világban, talán nem véletlenül történnek.....

Giorgio Mondino

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató