És mielőtt futtok a hőn utált rendőrbácsikhoz sírni - csak ahogy szoktatok, miután elszidtátok őket, hogy mi anyázunk benneteket - szólok, hogy komoly a kérdés. Nem, most ne bújjatok a rendőrbácsik háta mögé hirtelen, mint máskor, ha egy jó pofon jutalmazza a devianciátokat, valamelyik jobb érzésű magyartól. "Magyar rendőr velünk van", mi? Komolyan gondolod ezt, hülye gyerek? Ő nem a kis barátnőd, akit ha lekurvázol, akkor is boldogan lecidáz. A rendőrnek meg elszidod a családfáját, meghajigálod, majd skandálod, hogy "legyenek veletek"? Te tényleg ennyire hülye vagy? Ők nem a barátnőid, meg anyuci, aki boldogan ugrál nektek a mamahotelben.
Tíz nap múlva karácsony van, skacok. Anyukátok, apukátok, és kis szerencsével a nagyszüleitek a munka után otthon készülnek az ünnepre. Tudjátok: takarítás, bevásárlás, főzés, és hasonló hétköznapi dolgok. Mondjuk ugyanúgy, ahogy tegnap és tegnapelőtt nagyon sok ember a városban, amerre ti jártatok.
Ti tüntettek a túlóra miatt, akik életetekben egyetlen percet nem dolgoztatok, nem túlóráztatok? Ti tüntettek az oktatásért, akik az egyetemre melegedni járnak, hogy aztán a papírral a zsebetekben mehessetek a Mekibe vagy Londonba mosogatni? Ti, akiknek otthon még anyuci kapcsolja le a villanyt, és szedi össze a szaros gatyát?
Azok az emberek, akiket a részeg skandálásotokkal felébresztettetek, akik nem tudtak pihenni a kukaborogatás és gyújtogatás miatt, ők dolgoznak és pihenni szerettek volna. No, meg készülni a karácsonyra. Az az öreg néni, aki az ablakon kinézve rosszul lett ijedtében. Tudjátok: a normális, átlagemberek. Azok is, akik nem igazán érezték jól magukat a buszon, amikor ti kezdtétek el tolni. Vagy azok, akik mentek volna munkából – tudjátok, túlórából – hazafele, de nem jutottak időben a gyermekeikhez, párjukhoz, mert miattatok állt a fél város. Akik nem azért dudáltak, mert veletek vannak, hanem azért, mert végre haza akartak volna jutni. Tudjátok: munka után, pihenni. Ilyenkor nem gondoltok a szegény, megfáradt munkásokra? Mondjuk ti nem ünnepeltek karácsonyt. Sem. Már első nap a plázák zárva tartása miatt nyávogtok, mert apu rossz iPhone-t vett, amit ki kellene cserélni, no meg nem elég szűk a trendi gatya, kellene egy számmal kisebb, és még rövidebb. És megoldottátok, hogy nyitva legyenek a romkocsmák, mert fél napot nem bírtok ki otthon az ősökkel. Ők csak arra jók, hogy túlórával, sok munkával előteremtsék a ti menő életetekre valót.
Értem én, hogy mindenkinek joga van tüntetni, bármi ellen, bármikor. Értem én, hogy bár ezt simán hagyják, itt azért diktatúra van szerintetek, és ennek egyetlen oka, hogy az a nyomorult Spar a Kossuth térnél már tízkor bezár, és nincs piautánpótlás, meg néha elfogy a tojás. Ez azért már komoly diktatúra. Vigasztaljon benneteket, hogy a két kocsma azért csúcsra járt, hugyozás terén biztosan, de ittatok is rendesen a hidegben. Legalább ők jól jártak veletek, ha mások nem is. 
Az is ám diktatúra, de keményen, hogy simán lengetheti a sok posztkommunista balfasz a vörös csillagos zászlóját, visszasírva a jelentgetős időket, és közben még ő skandál ÁVH-t. Mi ez, ha nem tudathasadás? Mondjuk, a jelentgetés amúgy is nagyon jól megy nektek, de már trendi módon toljátok, fotelből, otthon, a fosbúkon. Arctalanul nyávogni a neten, aztán maszkban randalírozni a városban, a cimbik háta mögé bújva. "Náci", "fasiszta" és "fidesznyik" mindenki, aki nem ért veletek egyet. "Náci", "fasiszta" és "fidesznyik" minden média, aki nem a ti seggeteket nyalja, és le meri írni, meg meri mutatni a valóságot. Mégis, azt hiszitek, különben vagytok, mint egykori példaképeitek. A következmények nélküli világ a ti álmotok, idióták.
És az is kemény diktatúra, hogy a harminckilós antifa kölyök simán randalírozhat az utcán, még a szemüvege sem sérül meg a futkorászásban. Pedig kértük szépen a zászlóját, hogy megnézhessük, de szegény úgy megijedt, hogy megszokott módon a barátai mögé elbújt. Addig volt nagy a szája, amíg a menet élén lázított, borogatott és randalírozott, de két tökös legénytől összeszaladt mind a tizenhat évén a pelus.
És azért is van diktatúra, te kis pávababa, mert nektek ennél több kell. Diploma úgy, hogy küzdeni ne kelljen érte, de tanulni se sokat. Pénz úgy, hogy dolgozni érte ne kelljen. A kétkezi munka büdös, mert fárasztó, és nem menő, nem lehet vele felvágni a csajok előtt. Ne legyenek szabályok, törvények, és most, hogy azt hiszitek, felnőttetek, az állambácsi toljon minden jót a seggetek alá úgy, ahogy otthon anyuci tette. Mert utáltok mindent, amiért a szüleitek megdolgoztak és harcoltak, mert nektek minden jár, de lusták vagytok magatoknak is megteremteni a jobb életet. A csürhülés, a randalírozás nem munka, szentem, még akkor sem, ha te azt hiszed.
Tudod, van egy mondás. Vagy sok mondás. Na, mindegy. Szóval, aki kurvának áll, ne sírjon, ha megbasszák. És mivel a kölcsönkenyér visszajár, ne gondold, hogy a rendőr megsimogatja fejed, amikor megdobálod őt üveggel. Ő nem anyuci, aki megtörölte az orrocskádat, amikor rosszalkodtál és pofára estél. Ez nem a családi demokrácia, kicsikém. Ez az, amit tanulni kellene, de a romkocsmákban és a ligetben nem tanítják. 
Tudjátok, ha itt nem lenne ilyen fene nagy demokrácia, én már első nap megküldtelek volna benneteket vízágyúval, csak hogy rátok fagyjon a ruha, és belétek a szar. Úgy ott maradhattatok volna a téren, hogy ihaj. Sátoroznátok még most is, azt amúgy is nagyon szeretitek, és garantálom, nem lett volna Tuaregünknek sem sivatagi életérzése a mínuszokban. És ha itt nem lenne demokrácia, akkor felnyalatnám veletek a mocskot, amit magatok után hagytatok a városban, tíz körömmel kaparhatnátok a nyomokat, kicsi kezeitekkel rakhatnátok össze a szánkókat, és kifizettetnék veletek minden kárt. Vagy akár mehet a közmunka is, bár a munka fogalma számotokra ismeretlen.
De sajnos itt erre nincs mód. És az a baj, hogy akkor sem ti csinálnátok meg a munkát, és nem ti takarítanátok, hanem sírnátok anyucinak és apucinak, hogy nyúljanak már megint zsebbe, és kiabálnátok a diktatúrát. Csak amolyan gulyásmarcisan, akinek büdös volt a közmunka, mert még életében két percet nem robizott, de most megint partizánnak hiszi magát a barikádokon. Csak fel ne fázzon a nagy hidegben a kicsi bokalengőjében. Na, ilyenek a példaképeitek, nem a saját szüleitek, nagyszüleitek. Tudjátok, azok, akik most otthon készülnek a karácsonyra, és csomagolják nektek az új iPhone-t, hogy legyen mivel menőzni a tünciken, a romkocsma élet utáni túlórában. Írta: Vad Geri - vadhajtások.hu 
