2024. március 29. - Auguszta
EUR : 395.83
USD : 367.33
Időjárás ikon19°

Zetényi Csukás Ferenccel készítettünk interjút a Szabó-féle Horthy gyalázás okán

Szabó Tímea országgyűlési képviselő, folyóév április 1-én elhangzott, vitéz nagybányai Horthy Miklós kegyeletét sértő és rágalmazó kijelentéseire válaszul:

„Horthy alatt is a Hárommillió koldus országa lettünk.”

 

Kérdéseinkre Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy Miklós Társaság elnöke válaszolt:

Minket nagyon felbőszített a párbeszédes Szabó Tímea az ominózus kijelentésével. Mit gondol erről?

A harmincas évekbeli világválság természetesen Magyarországra is hatással volt, ez kétségtelen. Ugyanakkor a hárommillió koldusról tett kijelentés rendkívül túlzó, a valós szám hozzávetőlegesen egymillió fő, a 8-9 milliós magyar lakosságból. Ajánlom Matolcsy Mátyás közgazdász, ill Ferge Zsuzsa szociológus, e témakörben végzett kutatási munkáit. Amennyiben a képviselőasszony nem kíván elveszni a módfelett jelentős anyagban, akkor csak elég fellapozni „Az életszínvonal alakulása 1924-1944” című könyvet (Magyar Ipari Munkatudományi Intézet, 1944.).

Milyen érdemei vannak a Kormányzó úrnak?

Idézzük Szabót: „Horthy alatt a magyar tudományos, kulturális és üzleti élet pótolhatatlan veszteségeket szenvedett.”

Az első világháború iszonyatos üzleti, tudományos és kulturális veszteséget, és pótolhatatlan mértékű emberveszteséget okozott. Ehhez még tegyük hozzá Trianont! A környező országok öt esztendőt adtak Magyarország létének. Ám, éppen az ellenkezője történt meg; már a húszas évek közepére - a korabeli GDP-értékkel számolva - elérte hazánk az Osztrák-Magyar Monarchia kori gazdaság szintjét. A kultúra tekintetében, ajánlom mindenkinek Klebelsberg Kunó vallás-es közoktatási miniszter e témában való programját, amely szinte az ország egész területén felszámolta az analfabetizmust, iskolafejlesztési munkatervet készített és hajtott végre, ill megerősítette a tanár- és tanítóképzést. Tette mindezt, a nemzeti szellemű nevelés érdekében. A legjobb diákok külföldi tanulmányait ösztöndíjjal támogatták, a magyar kutatók számára létrehozták a Collegium Hungaricumokat, amelyek Európa nagyvárosaiban működtetettek. Emlékeim szerint, Bécsben, Berlinben, Párizsban és Rómában egészen biztosan. Említhetném még a kutatók tanulmányútjainak támogatását és sok minden mást, de ha az eddig leírtak nem győznek meg valakit, akkor minden további érv felesleges.

Antiszemitizmussal is vádolják Horthy-t.

Szabó Tímea: „Horthy különbséget tett magyar és magyar között, és hozzájárult ahhoz, hogy több mint félmillió zsidó és romaszármazású honfitársunkat meggyilkolják.”

Azt hiszem, hogy erre a kérdésre kell a legtöbb időt szánnunk. Mielőtt, azonban a kormányzó szerepére rátérnénk, javaslom, hogy a németekkel együttműködő Zsidó Tanácsok tagjainak, avagy annak vezetőjének, Stern Samu zsidó rabbinak és Kahan-Frankl Samu szerepét vizsgáljuk meg inkább, akik valóban együttműködtek a nácikkal és a Horthyt követő magyar kormányerővel!

A Zsidó Tanács tagjait és a cionista vezetőket ugyanakkor súlyos felelősség terheli az Auschwitz-jegyzőkönyv elhallgatása miatt. Úgy tűnik, a dokumentum talán már április végén, de május folyamán már bizonyosan eljutott Magyarországra. A zsidó vezetők azonban érthetetlen módon hetekig nem tettek semmit, csak a fordítással vesztegették a drága időt. A kormány tagjainak, Horthynak, az egyházi vezetőknek és a diplomatáknak csupán június közepén kezdték el osztogatni az Auschwitz-jegyzőkönyvet, amely csak június végén jutott el külföldre. Addigra azonban a vidéki zsidók nagy részét deportálták. A nemzetközi tiltakozás és Horthy így már csak a budapestieket menthette meg Magyarországon 1944. március 19 - ig (német megszállás) nem volt holokauszt. Amennyiben Horthy március 19-én lemond- szíve szerint ezt tette volna- bár, ahogyan mondotta; „A süllyedő hajót a kapitányának kell elhagynia utoljára”- a budapesti zsidóságot is megsemmisítette volna az idő gyilkos szelleme.

A kormányzó a német megszállás és a háborúból való mielőbbi kiugráson tevékenykedett, de a náci megszállást követően hét hónappal, maga is német fogságba került. Meg sem vádolták Nürnbergben (háborús bűnösök nemzetközi perén) csupán tanúként hallgatták meg, sőt büntetésre való kiadatását sem kérte a kormányzását követő egyik magyar vagy külföldi kormányzat sem (Tito jugoszláv és Rákosi is elvetette a dolgot, másnak meg eszébe sem jutott).

Hogy elfogultsággal se legyünk vádolhatok, ezért egy magyarországi cionista vezetőt, az USA elnökét, egy náci vezetőt és egy zsidó túlélőt szólaltatunk meg képzeletbeli riportunkban:

„Magyarország rendkívül nehéz körülmények között úgyszólván heroikus ellenállást tanúsít leghatalmasabb szomszédjával szemben és az általa követelt zsidóellenes intézkedéseknek mindig csak vonakodva és jelentősen csökkentett mértékben tett eleget. Ezzel a lépésenkénti teljesítéssel sikerült az országnak a mai napig háromnegyed millió zsidó polgárának életét megmentenie.”

(Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség elnökének 1944. február 25-én írott jelentése a Jewis Agency végrehajtó bizottságának-részlet).

„Zsidók százezreit, akik, eddig bár üldözéseket voltak kénytelenek elszenvedni, de legalább életüket biztonságban tudhatták, most, hogy Hitler csapatai megszállták Magyarországot, kiirtás fenyegeti.”

(Roosevelt, az USA elnöke, 1944. március 24-én elhangzott sajtóbeszédéből).

„Azt a tényt ugyanis, hogy a náci megszállásig a közel milliós nagyságrendű magyar zsidóság az ide menekültek sokaságával együtt nem forgott közvetlen életveszélyben, akkor is mindenki tudta, és rajtuk kívül, azóta sem tagadta senki. A felelősséggel való kritikus és önkritikus szembenézés ellenére is ki vonhatná kétségbe, hogy a fő felelősség a német nemzetiszocializmusra hárul…”

(Ránki György, Auschwitzot túlélt zsidó származású történész).

...A zsidóellenes törvények (1941-ben és 1942-ben) nem jelentették a zsidók teljes gazdasági tönkretételét Magyarországon. A zsidó lakosság jelentős része folytathatta tevékenységét, hivatását, foglalkozását. A zsidó vagyonok, ezek jövedelmei általában érintetlenek és hozzáférhetőek maradtak. Ezek a törvények kiszámított kompromisszumot képviseltek: a náci tömegnek odadobták azt a sok ezernyi munkahelyet csillapítóként, amelyet egyes zsidóktól elvettek, a zsidó közösségnek azonban lehetővé tették, hogy tulajdonjoga megmaradjon, s kivárja Hitler vereségének napját. A magyar antiszemita törvények viszonylagos enyhesége nyomán a szomszédos országokban már tomboló zsidóirtás alatt, az ottani zsidók Magyarországot valóságos mennyországnak tekintették.”

(The Jews in the Soviet Satellites, 1953., Syracuse University Press, 379-385. o.)

„Horthy és a magyar katonák akciója volt a Hitler által megszállt Európában az egyetlen eset, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentse a zsidókat. Ilyesmit képtelenségnek tartottam; azt hittem, téves jelentésről van szó, vagy álmodom – de néhány héttel később Lakatos Géza kitiltott engem Magyarországról.

(Adolf Eichmann náci vezető vallomása 1961-es jeruzsálemi perében)

Az erőszakos német megszállás után indultak el a deportálások, ha nem marad a helyén Horthy, akkor egyetlenegy zsidó polgár sem marad életben. Nem véletlen, hogy az egykori kormányzóra való megemlékezéseken mindig ott láthatjuk a hálájukat kifejező díszes koszorút.

Akiknek mindez furcsa vagy hihetetlen, kérem, hogy jöjjön el egy rendezvényünkre, ahol a balomon egy magyar érzelmű zsidóval, jobbomon egy kiváló, roma hazafival tisztelgünk vitéz nagybányai Horthy Miklós tettei és szelleme előtt!

Vadhajtasok.hu

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató