A Magyar Fórum csütörtökönként a néhai MIÉP elnökre emlékezik, korábbi írásaiból szemezgetnek.
Magam már 1990 májusában megkaptam ez első döfést, amely, ha gyengébb idegzetű vagyok, vagy valóban bűnös, akár halálos kimenetelű is lehetett volna, legalábbis politikai helytállásomra nézve. Az „Esztéta” című dokumentum-regényemben már leírtam, hogy Antall József már miniszterelnöki székbe történt megválasztása, beülése után, az Országgyűlés esedékes szünetében megalázott a folyosón. Magához kéretett és nem is nagyon ügyelve, hogy mások ne hallják, közölte velem, hogy a lista az SZDSZ birtokában van, s tegyek valamit, mert ki fogják játszani ellenem. Az esetben az időzítés volt a legsötétebb. Ő már esküt tett miniszterelnök, megingathatatlan hatalommal, a saját múltját is úgy rendezi, festi át, hogy akarja, én pedig meneküljek ki az irhámmal a politikai életből, az útjából.
Mivel ezt az esetet már leírtam, ezúttal nem ismétlem meg csak abban a vonatkozásban, hogy hogyan szolgálta ez is a szemem felnyílását, hogyan láthattam bele a saját legközvetlenebb sorsom szemüvegén keresztül a boszorkánykonyhába. Eltelt néhány hónap és egykedvűségbe zuhant, rebbenő tekintetű, félrehúzódó vagy éppenséggel harsánykodó és radikáliskodó kollegákat láttam magam körül, akiken felismerhettem, hogy megkapták, ha nem is közvetlenül Antalltól azt az injekciót, amit én.
Az MDF-ben többféle ügynök-múltú ember volt, akit feladattal küldtek oda. Ezeket hamar felismertem. Akadt, aki önvédelemből állt be és lett, mindenképpen, kézzel-lábbal képviselő, mert őt annak idején zsarolással szerveztek be, de a nézetei és a sorsa is őszintén a magyarság ügyéhez kötötte őt. Ezek élő sajgással járkáltak köztünk, féltek, hogy minden rájuk borul. Számomra aztán az is nyilvánvalóvá vált hamarosan és különösebb elemzés sem kellett hozzá, hogy nem a volt ügynökök a legveszélyesebbek, hanem az új megbízottak. Debreczeni József MDF alapító tag, aki többek között az én erőteljes kampányolásomnak is köszönhetően, amelyet fenntartás nélkül végeztem az MDF és az ő érdekében már 1989-ben a régi országgyűlés tagja lett ötödmagával. Majd kilencvenben fényes egyéni győzelmet aratott, ennélfogva természetes volt, hogy vele kapcsolatban soha nem került szóba semmilyen ügynökvád. Ámde mikor dr.Utólag szembe találta magát Roszik Gábor evangélikus lelkésszel, aki a kicsempészett belügyi aktákat, a III/III-as iratokat átadta a Fidesznek, holott MDF képviselő volt és azok az SZDSZ-hez kerültek, vagy Debreczeni József történelemtanárral, aki a dolgozatát az Országgyűlésben „náci alapvetésnek” minősítette és Tamás Gáspár Miklóssal, akit az MDF is támogatott a megválasztásban, pedig SZDSZ-es volt, s aki azonnal a filozófiai intézet vezetője lett, körülbelül nulla filozófiai publikációval, az már bizony szembeötlő volt. Innentől kezdve nem lehetett utólagoskodni. De az összekapcsolás még mindig eléggé nehéz volt. Magának Sorosnak kellett közbelépnie, hogy teljesen felnyíljon a szemem. Egyenes, nyílt oktatásban részesültem a nyílt társadalom természetrajzából. Még a botrányt és szakítást kiváltó tanulmányom megírása előtt válaszul Sorosnak egy durva New York-i nyilatkozatára megírtam dramatikus jegyzetemet a Vasárnapi Újságban. Lecsaptam, lelepleztem, kifiguráztam Sorost. Semmi személyesen sértő dolgot nem adtam elő, a nézeteit és nézeteinek ártalmasságát, magyarellenességét tártam fel. Egy évvel a Közgázon történt díszdoktorrá avatás és a Nyílt Társadalom dicsőséges meghirdetése után egy magyarra már nem vonatkoztak a nyitott társadalom szabadságai. Mert mi történt? Nyomban kitiltott a rádióból az a Gombár Csaba, aki jelen volt a lakiteleki sátorban és aki ezen a bizalmi tőkén állva lett Antall javaslatára a Rádió elnöke. A szerkesztőt, Győri Bélát pedig kirúgta. Ezt már nem lehetett félreérteni. Ez már nem csak azt mutatta meg, hogy milyen messzire ér el a keze Sorosnak, hanem azt is, hogy humbug az egész Nyílt Társadalom. Csak és kizárólag magyarellenességről van szó és arról, hogy a magyarság semmilyen módon ne merje megkísérelni a hatalomátvételt. Kétségem se lehetett. Az MDF alelnöke voltam akkor, országgyűlési képviselő. Nem számított. Mi van hát itt?Forrás: Magyar Fórum
