Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben Ezen a napon hurcolták el Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet csapatok, majd tartották fogva 8 évig. Innentől indult el a kommunista terror gőzhengere Magyarországon. A történészeink egyetértenek abban, hogy a megfélemlítés már 1945-től kezdetét vette, hiszen a Belügyminisztérium a kommunista párt kezében volt – hátuk mögött a szovjet hadsereggel – majd az elnyomásuk 1989-ig tartott.
Azonban nem árt rávilágítanunk a hazánkban kialakult kommunista diktatúra néhány kevésbé kidomborított oldalára. Magyarországon tartósan sohasem tudtak a szélsőséges erők önállóan saját államot létrehozni. Mindenesetben idegen támogatás kellett az embertelen rendszerek kialakításához. Így történt a kommunista hatalom kialakulásánál is. Az 1919-es néhány hónapos véres proletárdiktatúra is oroszországi mintákat követett. Szovjet hatásra, az Oroszországi Kommunista Párt keretein belül kialakított magyar tagozat „kiképzett” emberei Moszkvából hazatérve alakították ki véres rendszerüket.
Az embertelen diktatúra elbukása után is, a magyar kommunisták fellegvára, és kiképzőközpontja Moszkva maradt. Majd a szovjet csapatok 1944-es magyarországi megjelenésüktől fogva ismét szabadon tombolhatott a vörösterror hazánk meghódított részein. A Vörös Hadsereg Magyarországot meghódítandó, és szabadon rabolható területként kezelte. Kijelenthető, hogy a második világháborúban szinte minden magyar családban voltak olyan áldozatok, akiket a szovjet katonák terrorja sújtott. Tömegével hurcolták el a magyar állampolgárokat „málenkíj robotra”, a nőket megerőszakolták. Az Oroszországba deportáltak száma meghaladta a 130 ezer főt, ahol nagyjából az elhurcoltak harmada elpusztult az embertelen körülmények, a gyilkosan kemény fizikai munka miatt.
Az 1944-ben hazánk földjére lépett Vörös Hadsereg a Szovjet típusú USSR véres kommunista diktatúra kiépítésének lett fegyveres alátámasztója. Rákosi Mátyás a gyűlölt sztalinista – kommunista rendszerét kizárólag az orosz hadigépezettel a háta mögött tudta kiépíteni. A magyar nép idegenkedett a baloldal hatalmától, a Magyar Kommunista Párt kizárólag az elcsalt választásokon tudott hatalomra jutni. Természetesen saját maguktól erre képtelenek lettek volna, a háttérben mindvégig fenyegetően ott állt Vorosilov marsall és a Vörös Hadsereg.
1956-ban Rákosi Mátyás addigi terrorja azonban elemi erejű ellenállást váltott ki a magyar népből. Feltámadt ismét a magyarokra oly jellemző szabadság vágy, és elsőként a keleti blokkban felkeltek a gyűlölt szovjet rendszer ellen. A szabadság reménye november 4-étől kezdett elhalni az újabb orosz invázió miatt. A forradalom és szabadságharc leverése után ismét véres megtorlások következtek.
A mai napon érdemes a kommunista diktatúrák kezdeteire is odafigyelnünk. 1919-ben a vörösterrorral kezdődött a magyarországi kommunisták rémuralma. A Lenin fiúk a házra kitett magyar zászlóért is akasztottak, ám ez csak a véres felszín volt, végső soron országunk legyengüléséhez és védelmi képességeinek teljes lenullázásához vezetett a proletárdiktatúra ténykedése. Így sokban hozzájárultak ahhoz, hogy mára csonka Magyarországon élünk.
A mai helyzetben sem árt emlékeznünk, Magyarországon először 1919 tavaszán kerültek hatalomra a nemzeti értékeket zsigerileg elutasító szélsőbaloldali erők. A kommunista puccshoz asszisztált a radikális liberális értelmiség egy része, és a szociáldemokraták is.
Azonban csüggedésre semmi okunk, a magyar nép – talán a keleti pusztákról hozott – szabadságvágya mindig felülkerekedik az elnyomó idegen szándékokon. Ma méltósággal emlékezzünk a kommunista diktatúra áldozataira, és szívleljük meg a történelmi tanulságokat.
