Lipcsében a connewitzi Bermuda-háromszög a Bornaische Straße és a Wolfgang-Heinze-Straße és a Karl-Liebknecht-Straße kereszteződésénél található: nappal forgalmas terecske csörömpölő villamosokkal, bizonyos éjszakákon viszont,
amikor a kerület virulens szélsőbaloldali szcénájában feltámad a harag az elnyomó rendszerrel és a rendőri erőszakkal szemben,
kénköves pokol.
A manapság népszerű szlogenekkel – „sokszínű”, „lüktető”, „gazdag kultúrájú” – illetett dél-lipcsei kerület világa évek óta a közép-németországi vásárváros közéletének egyik legmegosztóbb témája, a tartományi rendőrség pedig egyelőre nem tűnik túl eredményesnek, már ami a connewitzi helyzet normalizását és az egyre gyakoribb, a szélsőbaloldalhoz köthető bűncselekmények visszaszorítását illeti.
"Lipcse vörös marad"; "Üdvözöljük a migránsokat!"
A szélsőbal fellegvára
Connewitz története bizonyos szempontból vérbeli lipcsei történet. Az egykor önálló települést a 19. század végén kebelezte be az egyre növekvő iparváros, sorra épültek az elegáns és kevésbé elegáns bérházak, amiket aztán részben elpuszított a második világháború. Connewitz a szocializmus négy évtizede alatt is megmaradt munkásnegyednek.
Aztán jött a rendszerváltás, ami sok keletnémet városhoz hasonlóan Lipcsére is pusztító hatással volt: az újraegyesítést követő években lényegében teljesen tönkrement az ipar a városban, és
az addig több mint félmilliós vásárvárosból elvándorolt százezer ember.
Ekkor kezdődött a connewitzi szélsőbaloldal virágkora.
Az elnéptelenedő városrész üresen álló, sok esetben bontásra vagy felújításra ítélt bérházai a lakásfoglalók és különböző „alternatív lakóközösségek” kedvelt célpontjai lettek. A szociáldemokrata városvezetés alapvetően partneri viszonyra törekedett a connewitzi „alternatív szcéna” szervezeteivel, ami a vörös Lipcse mélyen beágyazott baloldali hagyományait, illetve az akkori, néhány bérház felújításánál égetőbb problémákat tekintve legalábbis érthető.
A punkok, autonómok, lakásfoglalók és az Antifa így legalábbis a „tűrt” kategóriába kerültek
a városban, valahogy úgy, ahogy a virágzó neonáci szubkultúra Szászország más, vidékiesebb részein. Connewitz pedig Németország-szerte vonzóvá vált a hasonlóan gondolkodó fiatalok számára – Lipcse egyébként is népszerű a fiatalok körében, mert jók a továbbtanulási lehetőségek, és nem is túl drága az élet, legalábbis egy darabig nem volt az.
A connewitzi szélsőbaloldaliak egyik problémája ugyanis az, hogy a város továbbra is dzsentrifikálni szeretné a kerületet, az eddigi építkezések hatására pedig emelkedni kezdtek az albérletárak, és mivel nem mindenki lakásfoglaló a helyi szélsőbalosok közül, sokan joggal dühösek emiatt.
Az indulatok viszont egyre gyakrabban vezetnek bűncselekményekhez, amik között kifejezetten sok az erőszakos is. Lipcsében és környékén évről évre szaporodnak a szélsőbaloldalhoz köthető bűncselekmények, amik egyre súlyosabbak is:
míg 2019 során összesen 119 erőszakos bűncselekményt követtek el a szcéna tagjai, ez a szám tavaly októberben már 150 volt.
A rendszerint nagyobb médiafigyelmet „élvező” szélsőjobboldalhoz köthető erőszakos bűncselekmények száma ebben az időszakban 70, illetve 54 volt.
Connewitzi utcakép Kína-ellenes plakáttal és a hanaui terrortámadás áldozatainak arcképével.
Újra itt az RAF?
2019 novemberében egész Németországot felkavarta az egyik ingatlanvállalkozás munkatársát ért támadás híre: a nőt lipcsei otthonában verte meg két maszkos támadó, akik később elmenekültek a helyszínről – dolguk végeztével állítólag
csak annyit mondtak az ingatlanügynöknek, hogy Connewitz üdvözli őt.
A nőt alkalmazó cég akkoriban egy viszonylag drága bérházat építtetett a kerületben, amivel magára haragította a connewitzi szélsőbaloldalt, akik szerint a beruházóknak tisztában kellene lenniük azzal, hogy „a szélsőbaloldal területe elleni támadásban vesznek részt”, és hogy ez a „támadás” nem marad szó nélkül. A városrészben azóta is gyakoriak az építkezések elleni támadások.
Az egyre szaporodó támadásokra reagálva a szász tartományi bűnügyi hivatal (LKA) 2019 végén megalapított a Soko Linx nevű különleges csoportot, ami következetes fellépést ígér a tartományban elkövetett szélsőbaloldali bűncselekményekkel szemben. A Focusnak adott interjújában Dirk Münster, a csoport vezetője arról beszélt, hogy
a radikális baloldaliak akciói lassan már a terrorcselekmények határait súrolják,
Lipcse főpolgármestere, a szociáldemokrata Burkhard Jung pedig nyíltan a Vörös Hadsereg Frakcióhoz hasonlította a város erőszakos szélsőbaloldali szcénáját. Kemény szavak ezek abban az országban, ahol a terror állandó jelzője sokáig szinte kizárólag a „szélsőjobboldali” volt.
Egy nő a maszkosok között
Annak ellenére, hogy a Soko Linx százezer eurós nyomravezetői díjakat ajánlott fel a connewitzi szélsőbalos körök kulcsfiguráinak kézre kerítésére, hálójuk sokáig üres maradt. Tavaly novemberben aztán összejött egy nagy fogás: egy razzia során sikerült elkapniuk a huszonhat éves Lina E.-t, aki az egyik connewitzi banda vezéralakja volt.
Nagy siker a Soko Linxnek, vörös posztó a dühös szélsőbaloldaliak szemében.
Lina E. nem tősgyökeres lipcsei: Kasselben nőtt fel, érettségi után költözött a Lipcsétől nem túl messze fekvő Halléba, alapszakos szakdolgozatában a fiatal neonácikkal foglalkozott. Kamaszkori közeli ismerősei mind rokonszenves, de visszahúzódó lányként írják le E.-t, aki valószínűleg kelet-németországi tanulmányai során radikalizálódott. 2019-ben még beiratkozott a lipcsei egyetemre, ekkor költözött Connewitzbe is – az „alternatív” városrészben kivett albérletet az édesanyja finanszírozta, E. be sem jelentette a lakcímváltozását a kormányhivatalban. Lina E.-t végső soron azzal vádolják, hogy elvbarátaival
2019-ben kétszer is megtámadott és megvert egy neonáci férfit a türingiai Eisenachban,
aki egy szélsőjobboldali körökben népszerű kocsmát üzemeltetett a Wartburgról nevezetes városban. Egy alkalommal az ivót és a vendégeket is célba vették. (Azért a neonácikat sem kell félteni: egy 2016-os tüntetést követően százasával törtek-zúztak Connewitzben.) Megalapozott az a gyanú is, hogy ugyanezzel a csoporttal Lina E. egy építőmunkást is összevert Connewitzben, akinek egy birodalmi sashoz hasonló minta volt a sapkáján.
Elfogása után Lina E.-t helikopterrel szállították a chemnitzi börtönbe, ahol azóta is vizsgálati fogságban ül – a látványos Soko Linx-akció megtette a hatását, a connewitzi szélsőbal azóta is fortyog a dühtől. Szimpátiatüntetések, adománygyűjtések, Lina E.-graffitik, és persze folyamatos támadások a connewitzi rendőrörs, rendőrök és rendőrautók ellen. A Leipziger Volkszeitungnak nyilatkozó Linke-politikus szerint ráadásul nem is akkora „trófea” Lina E., mivel
a nő nem tartozik az erőszakos szélsőbaloldaliak kulcsfigurái közé.
Juliane Nagel szerint Lina E. elfogásából kényszeredetten igyekszik sikerpropagandát csinálni a Soko Linx, ami fennállásának majdnem másfél évében egyébként alig tudott értékelhető eredményeket felmutatni, pedig szélsőbaloldali bűncselekményekből azért nincsen hiány a tartományban. Tegyük hozzá: a rendőrség beszámolói alapján a szokásosnál is nehezebb felderíteni ezeket, mivel az elkövetők gyakran profik, alig hagynak nyomokat maguk után. Lina E.-vel szemben egyébként még nem emeltek vádat, áprilisnál korábban pedig biztosan nem engedik el Chemnitzből.
„Verjük szét a nácikat”, „ACAB”, „Szabadságot Linának” – olvasható egy connewitzi házfalon.
Connewitzben ettől függetlenül sem nyugszanak a kedélyek. A minap gyújtogattak és hajigáltak köveket ismeretlenek a városrészben, „természetesen” a rendőrörs amúgyis megviselt épületét célozva; majd a koronavírussal szemben hozott intézkedések ellen tartottak autós tüntetést a városban, amire a különböző (szélső)baloldali csoportok válaszul a belvárosba szerveztek megmozdulásokat.
Ilyesmire legutóbb az ősszel volt példa, amit egyrészt a fertőzésszámok ugrásszerű növekedése, másrészt országos botrány követett, hiszen az ország különböző részeiből Lipcsébe vezérelt rohamrendőrök nem tudták kordában tartani a vírustagadók tömegét, ami így egy ideig szabadon grasszálhatott a belvárosban.
Forrás: Mandiner
