Ezt a cikket úgy szerkesztjük, hogy a kezeink ökölbe vannak szorulva. Kommentálhatnánk a román mostani írását, de inkább olvasóinkra bíznánk.
Fekete-Győr András legfrissebb posztja:
Az MLSZ és a magyar válogatott úgy döntött, hogy meccseiken nem térdelnek le sípszó előtt, amit azért tesznek egyes csapatok, hogy ezzel is tiltakozzanak a rasszizmus és a kirekesztés ellen. Nagyon nehéz kérdés ez. Olyan társadalmi és kulturális rétegei, illetve kontextusa van, amibe nehéz belelátnunk vagy amit nehéz megértenünk innen.
Azt viszont nem tudom megérteni, hogy miért kell kifütyülni azokat, akik a rasszizmus és a kirekesztés ellen tiltakozva szimbolikusan letérdelnek. Azért is vártam délutánig, hogy írjak erről, mert nem akartam az első, dühös reakciómat megosztani veletek. Akik fütyültek, azok valójában csak egy hangos kisebbség – és közben mind a stadionban, mind a képernyők előtt rengetegen vagyunk, akik teljes szívből szurkolunk a csapatnak, akik minden meccset nézünk, és akik, ha tehetjük, kint is vagyunk a meccseken, és akik mélyen elítéljük a fütyülést.
Nem szabad hagynunk, hogy a válogatottat és a sportágat, amiért rajongunk, kisajátítsa egy hangos kisebbség és egy tolvaj politikai párt. Elegem van abból, hogy a nem fociszurkoló barátaim folyamatosan csesztetnek azzal, hogy hogyan szurkolhatok a magyar focinak? Hát nehogymár azért ne szurkoljak, mert a Fidesz rátelepedett az egyik kedvenc sportágamra! És nehogymár azért ne szurkoljak a hazámnak, mert néhány tolvaj nyerészkedik ezen a sporton!
Hiszek abban, hogy hamarosan újra eljön az az idő, amikor fikarcnyi rossz érzés nélkül szurkolhatunk újra mindannyian a válogatottért. Hogy mi lehet ehhez az első lépés? A magyar foci megtisztítása. Lopás helyett európai színvonalú foci. Épp ezért is raktunk össze egy szakpolitikai programot a Momentummal arról, hogy mihez kezdenénk a magyar focival 2022 után. Holnap reggel figyeljétek az oldalamat, mert bemutatjuk nektek.
Hajrá, Magyarok!
