Farokverő Zsolti ismét nagyot ment a Facebookon.
„VÉGET ÉRT AZ OLIMPIA – A MAGYAR SZEREPLÉSRŐL
Mindenekelőtt gratulálok a magyar olimpiai csapatnak. Hatalmas munka, rengeteg lemondás, elmélyült szakmai és érzelmes családi összefogás bújik meg amögött is, hogy egyáltalán valaki kijusson az ötkarikás játékokra..
Megőrizzük szívünkben a felemelő pillanatokat: a győztes és vesztes hősöket, a könnyeikkel küszködő, vagy éppen a sírást elengedő sportolókat.
Voltak kudarcok, csalódások, de a 6 arany, a 7 ezüst és a 7 bronz, a helyezésekkel együtt tisztességes, korrekt szereplés. Kevesebb az arany, mint legutóbb, de több lett az érem. 2016-ban 12. helyen végeztünk az éremtáblán, most a 15. hely jutott. Ez minden idők második legrosszabb szereplése az olimpiák történetében…
Azt is látni kell, hogy a Nemzeti Sport – nyilván Orbánnal egyeztetve – a megnyitó napjára azt hozta címlapon, hogy 10-8-10, tehát a politikai/szakmai elvárás magasabb volt az elért eredménynél.
Az is szembetűnő, hogy néhány sportágba beleszorult a magyar sport: minden, ami víz (úszás, kajak-kenu, póló), meg vívás, meg a remélt birkózás... Alapsportokban tűntünk el (atlétika, torna, ökölvívás), és ezt rossz látni azoknak, akik emlékeznek a régi nagyokra. Hiányzik a víz nélküli csapatsportos szereplés (csak a női kézilabda képviseltette magát...)
Persze, a világ megváltozott, rengeteg ország rengeteg sportolója harcol ugyanazért a célért, apróságokon, az aznapi formán múlik gyakran, kinek, mi jut a végén.
A kormánysajtó nyilván azt harsogja majd, hogy itt az aranykor. Ez nem igaz, nincs itt, de van egy tisztességes szereplés, amelynek megvannak a régi-új hősei. Aki pedig gyengébben szerepelt a vártnál, történt bármilyen okból, az nyilván neki fáj a legjobban...
Most csak 3 év, és újra lesz olimpia, ezúttal Párizsban. Magyar idő szerint barátságos időbeosztással.
De szívesen keltem hajnalban és kóvályogtam délutánra Tokió miatt is.
Köszönjük a magyar csapatnak, edzőiknek, orvosaiknak, családjaiknak, mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, hogy mi is pityereghessünk hol örömünkben, hol bánatunkban.
Hajrá magyarok!”
