Hadházy meglátogatta Szélt.
Büntetésüket töltik a forradalmárok. Mint ismert, Ákos kapálni szokott egy veteményesben, Bernadett meg könyvtáros lett. Lebeszéltek egy randit és lőttek egy szelfit.
Hadházy ezt írja a bejegyzésében:
Néhány hete meglátogattam Szél Bernadettet a budakeszi könyvtárban. Ő sem fizette ki, inkább ledolgozza azt a büntetést, amit a dudálós tiltakozás szervezéséért kaptunk. Ő szociális otthonba, kórházba jelentkezett volna, de végül egy könyvtárban jelöltek ki számára helyet, gondolom nála is azért ezt, nehogy valami "rosszat" lásson.
Ha már a könyvtárban voltunk, beszélgettünk arról, hogy ha egy könyvet kellene megnevezni, ami a mai helyzet leírásában fontos, mi lenne az. Én Kertész Imre Sorstalanság című regényét ajánlanám mindenkinek. Bevallom, amikor olvastam, a mű végéig nehezen értettem, miről szól és miért olyan fontos ez a regény. De legalább az utolsó oldalakat tényleg mindenkinek el kellene olvasnia, mert egy alapvető jelentőségű kérdésre ad nagyon fontos választ. Hogyan viselték és tűrték el a holokauszt áldozatai azt, ami velük történt? A könyv szerint a kulcs az, hogy NEM EGYSZERRE, NEM AZONNAL csöppentek a legborzalmasabb körülmények közé. Mindig CSAK EGY KICSIT LETT ROSSZABB minden körülöttük. Ez segített a tragédia elviselésében, de sajnos az elfogadásában is.
Jól kell nekünk is látni azt, amiben élünk. A kormány mindig "csak" egyet lép azon a bizonyos demokráciából a diktatúrába vezető úton. De MINDIG tovább fog lépegetni mindaddig, amíg csak beszélünk erről és nem teszünk ellene.
