Gondolatok az ellenzéki előválasztásnak nevezett roncsderbiről avagy: "Több mézet a madzagra, fiúk!" - írja Volner János a Facebookon.
Tegnapi napon a baloldali összefogás pártvezetői miniszterelnök-jelölti vitán vettek részt az ATV stúdiójában. Szinte a képernyőn keresztül is megcsapta az ember orrát a naftalinszag, ahogy ezek a sokat próbált baloldali figurák enerváltan és robotikusan mondták fel az elszámoltatásról, jogállamiságról, egészségügyről, oktatásról és béremelésekről szóló kommunikációs paneljaikat. Művészet volt elkapcsolás nélkül végighallgatni a stúdióplafont repesztő sok ócska, hazug lózungot. Néhány benyomásunkat ezúton tesszük közzé:
· Már a műfajelnevezés is hazugság, ez ugyanis nem vita volt, hanem licit-show arról, hogy ki tud öblösebben „orbánozni” és több – klasszikust idézve – „örökéletet és ingyen-sört” ígérgetni.
· Nagy újdonságnak állítják be a baloldali összefogást, holott az elmúlt harminc évben másról sem szól a magyar politika, mint arról, hogy el akarják velünk hitetni: a szélsőliberálisokkal fúzióra lépő kommunista utódpártok hozzák el nekünk a demokráciát, a jogállamiságot és a nyugati jólétet. Hány bőrt lehet még erről lehúzni? Hányadszor kellene ezt még elhinni?
· Alapvető kérdések megtárgyalására még csak véletlenül sem került sor. Így például totálisan kimaradtak olyan európai és magyar sorskérdések, mint a népesedés és családpolitika, a migrációval kapcsolatos kérdések, az egész EU-n belül kizárólagosságra törekvő szélsőliberalizmushoz (lásd pl: „gender” és „BLM” mozgalom) való viszony, a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, nemzet, identitás és kultúrpolitika konkrét tartalmi elemei. Helyette persze durrogtatták a szokásos baloldali frázisokat: csak a gonosz kormányt kell eltávolítani és majd a jóságos nyugat mindent megold helyettünk.
· Van annak valami diszkrét bája, amikor egy olyan szövetség beszél korszakváltásról és elszámoltatásról, melynek vezetője egy több, mint hat évtizede a magyar közéletet mérgező és manipuláló virtigli kommunista család.
· És végül: érdemes kicsit lélektani szempontból végignézni a szereplők arcát. Sokatmondó a rengeteg művigyor, begyakorolt hízelkedő gesztus, művi pontossággal kreált forgatókönyv szerinti szerepeljátszás. Rutinfanatizmus és rutinagresszió. Nagy szavak, de rideg szemek. Több mézet a madzagra, fiúk!
