Az Indexnek adott interjút a bukott ficsúr.
A Jobbik elnöke elkezdte magyarázni a csúfos negyedik helyét:
Az előválasztás alapvetően egy nagyvárosi műfaj, én pedig a kisvárosokban, falvakban vagyok erős, pont ott, ahol az anyagi erőforrások hiányában többnyire előválasztási sátor sem volt. Azok a pártok, akik Budapesten erősek, könnyen elérték a választóikat, az én szavazóim jelentős része viszont nem találkozott sátorral, vagy ha igen, nem mert oda elmenni szavazni, mert akkor kiderül, hogy ellenzéki. Ezért pedig egy fideszes kisvárosban sokan az egzisztenciájukkal fizetnek.
Az elemzők azt is meg szokták említeni hibaként, hogy többet kellett volna Budapesten kampányolnom. Én viszont abból indultam ki, hogy Budapest már az ellenzéké. Én pedig nem őket akartam meggyőzni, hanem a még bizonytalan vidéki szavazókat, akik nélkül nem lesz kormányváltás. Mások arra használták az előválasztást, hogy a már meglévő ellenzékieket nyerjék meg maguknak, én meg arra, hogy növeljem az ellenzékiek táborát az összellenzéknek. A negyedik hellyel fizettem érte. Áldozat? Lehet. Az ország mindig akkor fejlődött, amikor a vezetői képesek voltak áldozatot hozni érte.
Továbbra is hangoztatja, hogy a pártja stabil:
A Jobbikban stabilitás van. Mindenki tisztán látja, honnan hova jutottunk el. Egy 6 százalékos pártból 14-15 százalékos párt lettünk, 29, előválasztáson győztes képviselőjelölttel. A Jobbik az én elnökletemmel lesz kormánypárt, egy erős, hatpárti koalíció tagjaként. Nem vagyok az a fajta, aki a csata kellős közepén lelép.
Elmondta azt is, hogy Márki-Zay zaklatta:
EGYEDÜL MÁRKI-ZAY PÉTER AZ, AKI MÁR TAVALY DECEMBERBEN ARRA KÉRT, HOGY LÉPJEK VISSZA A JAVÁRA. AKKOR VILÁGOSAN ELMONDTAM NEKI, HOGY EZT NEM FOGOM MEGTENNI, RÉSZBEN TARTALMI, PROGRAMBELI ELTÉRÉSEK, RÉSZBEN EMBERI OKOK MIATT.
Azóta folyamatosan üzenget hol így, hol úgy, hogy mégis támogassam. A többiek ezzel nem zaklattak soha.
