Egészen elképesztő írással hívja fel magára a figyelmet Gyurcsány Feri kedvenc kis bohóca.
Ma 18 éve annak, hogy megalakult a Jobbik.
Én 2010-ben csatlakoztam a mozgalomhoz. Emlékszem, az előző évben, 2009-ben 3-szor kérvényeztem egyszerű miskolci tanárként a felvételemet, mire szóba álltak velem. Volt olyan jelentkező, aki az elsőnél feladta, én viszont úgy voltam vele, ez biztos valami kitartáspróba, hogy ide csak olyanok jelentkezzenek, akik soha nem adják fel. Én nem adtam fel, és a Jobbik se. Sőt! Az évek alatt felnőttünk a feladathoz. Akkor, amikor csatlakoztam, úgy éreztem, egyfajta dackorszakot él át a párt. Erősen tiltakozott a fennálló rendszer ellen, hangosan kiáltotta világgá a ki nem mondott problémákat, de azokra nem mindig adott jó válaszokat.
Aztán az évek múlásával, egyre kiforrottabb szakmaisággal jelentünk meg a nagypolitikában. De mégsem értünk meg a feladatra, az ország kormányzására. A fiatalos hév ugyanis azt mondatta velünk, hogy majd mi egyedül megmutatjuk. Majd mi egyedül megváltjuk a világot. Nem fogunk össze senkivel, mert mi vagyunk a megoldás.
Mára pedig megértettük, hogy nem. Nem mi vagyunk a megoldás, hanem az összefogás. És igen, mára képessé váltunk arra, hogy leüljünk a másikkal, hogy megvitassuk a közös dolgainkat. Képessé váltunk arra, hogy kompromisszumokat kössünk egymással a nemzetért. És ezért váltunk képessé arra is, hogy hamarosan kormányozzuk ezt az országot, veletek közösen.
Igen, azt hiszem a néppárti Jobbik felnőtté vált. 18 évesen felnőttünk ahhoz a feladathoz, amit a 2003-as Alapító nyilatkozatban is lefektetettünk: a Jobbik a nemzet egészét kívánja képviselni. Mert közös a hazánk, és csak közösen tudjuk jobbá tenni.
