Máig ható szégyenfoltja a magyar társadalmi életnek a 2004. december 5-én megtörtént népszavazás, ahol a külhoni magyarok kedvezményes honosításáról kiírt szavazás eredménytelenül zárult.
Az akkori kormánypártok
élükön Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel mindent megtettek, hogy a népszavazás kudarcba fulladjon.
Komoly anyagi forrásokat, médiafölényüket hasznosítva a baloldali kormánypártok brutális nemzetellenes kampányt folytattak, melyben arra szólították fel a polgárokat, hogy szavazzanak NEM-el a magyar nemzetrészeink kedvezményes honosításáról. Saját magyar testvéreinket döfték hátba.
Ma már kezd történelemmé válni, ahogy 17 éve visszaköszönt az 1919-es Lenin fiúk, és a későbbi Rákosi diktatúra szellemisége.
Ebbe a sorba jól illeszkedett az a folyamat amikor Medgyessy Péter 2002. december 1-jén, Erdély elcsatolása évfordulóján a budapesti Kempinski Hotelben pezsgővel koccintott román kollégájával, Adrian Nãstaséval. Az ünneplők között jelen volt a magát liberálisnak tartó Göncz Árpád volt köztársasági elnök, az MSZP-s Kovács László külügyminiszter, valamint az akkori RMDSZ több magas rangú politikusa is.
Majd 2004-ben a Gyurcsány Ferenc vezette kormány gyomorforgató stílusban uszított a határon túli magyarság ellen.
Mindenki ismeri ma a “23 millió román” beözönlésétől “rettegő” magyarellenes baloldali propagandát. Az akkori balliberális kormánypártoktól elhangzottakat, épeszű, hazáját szerető ember megbotránkozással fogadta. Ez a 16 évvel ezelőtti gyalázat ma már a közelmúlt történetéhez tartozik. Erről a szégyenről a jövő generációi a történelem könyvekből fognak értesülni, de máig intő jelként szolgálhat, hogy milyen erőkkel nem szabad soha összefognia a magyar hazaszerető embereknek és közösségeknek.
A történelem ismétli önmagát, a 20. század elején kialakult magyarellenes kommunista irányzatok manapság ismét megjelentek, könnyű felismerni őket, hiába nevezik újabb és újabb néven önmagukat. Ma hazánkban félelmetes kép rajzolódik elénk, amikor a volt radikális nemzeti párt összefog a leggyűlöltebb ellenségével (a magyarokat lövető, kardlapoztató baloldali erővel), illetve nemzetellenes, magukat liberálisnak valló pártokkal. A történelmi példák arra tanítanak bennünket, hogy nem lehet semmilyen indokkal nemzetellenes irányvonalakat támogatnia semmilyen önmagát nemzetinek tartó csoportosulásnak sem, aki ezt megteszi az a magyar közösséget árulja el.
„Elmegyek a népszavazásra, és nemmel szavazok, (...) nemmel az egészségügy tönkretételére (...), nemmel szavazok a kettős állampolgárságra, a nemzetegyesítésre hivatkozó nemzetmegosztásra (...) Felelős hazafi csak olyat ajánl a nemzetének, aminek látja a végét.” - nyilatkozta Gyurcsány Ferenc, Magyarország akkori miniszterelnöke 2004. november 30-án.
Az MSZP-s Bangónét akkor ismerhette meg az ország:
Köszönhetően annak az uszításnak és agymosásnak, amelyet az MSZMP-ből MSZP-vé, kommunistából kapitalistává vedlett hatalommániás "baloldali" politikusok folytattak, megtörtént a magyarsággal újra, amire már senki sem számított.
Újra, még jobban szétszakadtunk. Trianon után eljött a lelki-Trianon is.
Soha többé baloldalt!
