Semmit sem tudok elérni az én tudományos, technikai mindenhatóságommal. Igen, az Isten nélkül gyakorolt képességek, kibővített lehetőségek úgy mutatkoznak, mint abszolút csőd. Nem vezetnek el a boldogságra. A sátán még többet is tett. Ezzel az Isten nélküli mindentudásra és mindenhatóságra való törekvéssel még akaratunkat is megrongálta. Miért? Mert az akarat nem arra való, hogy bármit megtegyek, hanem, hogyha látom a legfőbb célt, akkor őt akarjam. Ha magamban hallom és érzem az élő vizek csobogását, az örök halmok kívánságát; akkor az akarat azt akarja, ne pedig mást. Hogy ne szétforgácsolva törjön mindenhatóságra, hanem hogy a Mindenhatót akarja. Nem nekem kell mindenhatónak lennem, hanem a Mindenhatóé kell lennem.
„Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott szíve alatt a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet.”
Milyen döntő fontosságú magzati létünk kilenc hónapja! Isten gondoskodott arról, hogy az asszonyok szülötte közül a legnagyobb, az Úr Jézus előfutára, Keresztelő Szent János anyja, Erzsébet közvetítésével részesüljön a Szent Szűzben jelen lévő Istenember szentségéből.
Akiknek édesanyja áldott állapotban gyakran áldozott, akiket már méhében hordozva felajánlott az Istennek, azokra Krisztus közelsége révén valamiképpen előre kiáradt a kegyelem. Itt kezdődik az egzisztenciális katekumenátus, melynek tartalma az ördögűzéstől a szavak nélküli tanításon át az isteni ölelésig terjed. Ez a még értelem előtti mélységes találkozás alakítja ki az emberi lélekben a készséget, hogy felnőttként majd Isten akaratát keresse, ami a vallásosság lényege.
De a már megszületett gyermeket sem annyira a szülő tanításai jelölik meg lénye legmélyén, hanem mindenekelőtt szülei istenkapcsolata, átélt istenközelsége. Hiteles istenkapcsolat nélkül halálra van ítélve mindenfajta valláserkölcsi nevelés. Óriási a felelőssége minden szülőnek: valóban az isteni életet táplálja gyermeke lelkében, vagy szabályokat, szokásokat ad tovább csupán?
Ha felkészületlennek érzed magad erre a nagy feladatra, ne keseredj el: az örökkévalósághoz képest az egész földi élet olyan, mint egyfajta magzati lét, s majd csak a halál lesz a végső születés. Szeress ebben a magzati, homályos létezésben Jézus közelében lenni, anélkül, hogy látnád őt. Időzz minél többször hosszabban-rövidebben az oltáriszentség előtt, s maradj a Szent Szűz közelében! A Krisztust hordozó Mária közelségének tudata, lelki tapasztalata átjárja benső világod mélyrétegeit, és megízlelhetsz valamit abból az örömből, mely a Keresztelő osztályrésze volt Erzsébet méhében.
A szentírás tanúsága szerint a két rokon, Jézus és János majd csak harminc év múltán találkoznak, a Jordán partján, és akkor János ráismer Jézusra, felismeri benne az Isten Fölkentjét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ehhez a biztos és tévedhetetlen felismeréshez hozzásegítette őt az a születésük előtti, emberi szavakba nem önthető mélységes találkozás.
Ha igazi ajándékot szeretnél adni gyermekeidnek Karácsonyra, ajándékozd nekik a Jézushoz való bensőséges közelség csöndes, mégis erőteljes, nem evilági örömet fakasztó kisugárzását.
