Egyre súlyosabb a nyugat-európai országokban a keresztényellenesség – derül ki a keresztények ellen irányuló európai intoleranciát és diszkriminációt vizsgáló bécsi szervezet jelentéséből. A keresztények szabadságjogait a balliberális elit és a muzulmánok fenyegetik.
Nem kevesebb, mint 70 százalékkal nőtt a keresztényellenes gyűlölet-bűncselekmények aránya Franciaországban és Németországban 2019-2020 között – írja az OIDAC. Ez a 2005 óta létező központ részt vesz az EU Alapjogi Ügynökségének munkájában is, és évente ad ki jelentéseket a keresztényellenesség európai helyzetéről.
A jelentés szerint két ideológiai alapállás táplálja az európai keresztényellenességet:
az egyik a szekuláris intolerancia (liberális vallásellenesség), a másik az iszlámból kiinduló ellenérzések.
A keresztényellenesség sokféle módon manifesztálódik, a jogi és szóbeli keresztényellenességtől a templomrongálásokig, de sajnos a papok megtámadása és meggyilkolása is előfordult.
A jelentés öt országra koncentrál: Németországra, Franciaországra, Spanyolországra, Svédországra és az Egyesült Királyságra. Azért ezekre, mert a központ adatai szerint ezekben a legsúlyosabb a helyzet. A szerzők szerint az „ideológiailag hajtott szekularizációs dinamika” a magánszférába szeretné utalni a vallást, „elfeledkezve arról, hogy a hit fontos szerepet játszik egy egészséges társadalomban”. A szerzők „erős, néha szélsőséges” ellenállást detektálnak, mely főleg a keresztény moralitással áll szemben. Az ellenállás időnként oda vezet, hogy a keresztény álláspontot, vagy akár magánvéleményeket kriminalizálni akarják.
Mind a vallásszabadság, mind a lelkiismereti szabadság, a szólásszabadság és a szülői jogok hanyatlóban vannak eme országokban – olvasható a jelentésben. A keresztényellenesség a keresztények életének négy területét befolyásolja a leginkább: az egyházi életet, az oktatást, a munkahelyet és a politikát.
Mind az öt országban nagy problémák vannak a szólásszabadsággal, melyet például az állítólagos gyűlöletbeszéd elleni törvények korlátoznak. A lelkiismereti alapon való ellenállás jogának erodálódása pedig azzal fenyeget, hogy bizonyos hivatásokból eltűnnek a keresztények, például Svédországban (például egészségügyi dolgozónak nehéz lenni, ha valaki ellenzi az abortuszt). Ami az oktatást illeti: a keresztény diákok egyes témákat nem tudnak szabadon megvitatni, és jelentős esetükben az öncenzúra, a szexualitást és párkapcsolatot szabályozó egyes törvények pedig ellentmondásba kerülnek a szülői jogokkal.
Mindez többek közt annak köszönhető, hogy a vallásilag képzetlen és szenzációhajhász média stigmatizálja és marginalizálja a keresztényeket azok konzervatívabb hangja miatt. A vallással, főleg a kereszténységgel kapcsolatos tudatlanság pedig fokozottan jellemző az állami hivatalnokokra és az újságírókra.
A jelentés a kifogásokra is reagál, jelezve, hogy: 1. a kortárs európai keresztényellenesség nem belkeresztény (felekezetközi) konfliktus eredménye; 2. nem pusztán „privilégiumok” elvesztéséről van szó, a keresztény szimbólumok eltávolítása a közterekről pedig megszakítja a történelmi folytonosságot; s hogy 3. nem csak kisebbség, hanem a többség ellen is lehet diszkriminálni, ráadásul 4. a hívő keresztények ma egyértelműen kisebbséget alkotnak Európában (míg a kulturális keresztények többségben vannak).
Hozzáteszik: a kereszténység világszerte a legüldözöttebb vallás, az üldözött emberek 80 százaléka keresztény, de ettől még a keresztényellenesség finomabb formái sem ignorálhatóak.
Forrás: V4NA
