„Erőteljes mondandó-hiányban szenvedve és helyenként a kisebbrendűségi érzés csalhatatlan pszichopatologikus jeleit mutatva áll neki a kampányidőszaknak a baloldali összefogás.
Az akut mondandó hiány már nagyon régóta megfigyelhető ezen a politikai térfélen, amit tetéznek azzal, hogy a választópolgárokat szidalmazzák, ha azokat a hülyeségeik nem érdeklik. Holott a politika nem csak a retorika, a marketing, hanem a hit és a pszichológia tudománya is.
A baloldali összefogásnak mindenek előtt azt kellene tudomásul venni, hogy a vidéki Magyarországot traumatizálta a kommunista diktatúra, akik átélték az erőszakos téeszesítéseket, a jó esetben négy elemit végzett tanácselnökök és pökhendi TSZ-vezetők uralmát, akitől csak elvettek, földet, műhelyt, állást és egzisztenciát, azok és gyermekeik unokáik sem fognak soha a kommunista utódpártokra és a velük szövetséges szélsőliberálisokra szavazni. Ez akkor is így van, ha Gyurcsány fejre áll, mint a jancsiszög, vagy Márki-Zay újabb lenéző cirkalmakat zúdít a vidéki választópolgárokra.
Ezt azonban nem veszik tudomásul, épp ellenkezőleg tesznek. Rendkívül erőszakos módon olyan identitáspolitikai tartalmakat próbálnak ráerőltetni a vidéki Magyarországra, ami Budapest-Nagykörúton kívül nagyon nem menő. De beszéljünk magyarul. Emlékszünk még, amikor tavaly nyáron szivárványos zászlókban úszott a Momentum és a DK politikusainak közösségi oldala, Fekete-Győr András még reggelire is LMBTQ-zászlót evett, Gyurcsány pedig hat nagyfröccs után szivárványt párolgott ki? Ez hatalmas öngól volt. Olyanba sikerült nyúlni ugyanis, ami a vidéki Magyarországon – párthovatartozástól függetlenül – ellenkezést is visszautasítást vált ki. Azt ugyanis a reflexből, megszokásból DK-s nagymamák sem akarják, hogy unokájukat nőnek beöltözött, százötven kilós férfiak „érzékenyítsék” az óvodában és az iskolában. Hatalmas öngól volt ezt erőltetni. ”
