Joe Biden amerikai elnök március 26-án Varsóban (Lengyelország) azt mondta, hogy "az orosz rubel rommá vált" a nyugati vezetésű szankcióknak köszönhetően. Bármennyire is túlzó volt ez az állítás, most a rideg valósággal találkozik: A rubel szinte teljesen visszapattant az Oroszország ukrajnai "különleges katonai műveletét" követő veszteségeiből - írja a Global Times.
Ennek mélyreható következményei vannak a modern nemzetközi konfliktus realitásaira nézve, mert miközben az ukrajnai konfliktus egyértelműen a Nyugat és Oroszország közötti közvetítés, a Nyugat pusztán gazdasági és médiaszférában kapcsolódik be a harcba. A modern háborúkat itt vívják, és ezen az új, modern csatatéren a Nyugat rájött, hogy túlbecsülte képességeit.
Először is egy szó arról, hogy mit is akartak elérni ezek a szankciók. Úgy tervezték, hogy az orosz gazdaságot sújtják és az orosz polgárokat megzavarják, felháborodást váltanak ki az orosz állam ellen, illetve Moszkvát irányváltoztatásra késztetik. Igaz, hogy sok nyugati vállalat kivonult Oroszországból, és a nyugati luxuscikkek már nem elérhetők - de az USA és szövetségesei által remélt hiperinfláció nem következik be.
Úgy tűnik, hogy a luxuscikkek és a gyorsétteremláncok már nem is annyira nélkülözhetetlenek az orosz gazdaság számára. Ami viszont nélkülözhetetlen, az az energia, és ez történetesen most egy nagyon jövedelmező iparág.
Európa még mindig az orosz cseppfolyósított földgáztól (LNG) függ, és bár néhány EU-tagállam lemond az orosz olajról, az orosz cseppfolyósított földgázt jelenleg lehetetlen helyettesíteni. Ezért az Egyesült Államok lép a helyébe, hogy betöltse ezt a potenciális űrt, és ezzel is növelje saját politikai pozícióját Európában, miközben csökkenti az Oroszországtól való függőséget.
Eközben az olyan országok, mint India, amelyek hagyományosan nem kötődnek a szövetséghez, kedvezményesen vásárolnak orosz olajat. Az Indian Oil Corp, az ország legnagyobb olajfinomítója nemrég hárommillió hordó orosz nyersolajat vásárolt.
Valójában ez a pontos oka annak, hogy a rubel nem vált rommá, ahogy Biden mondta.
Az biztos, hogy a nemzetközi közösség, például a világ országainak többsége az ENSZ Közgyűlésének határozatában világossá tette, hogy elítéli Oroszország ukrajnai katonai műveletét. A gazdasági szankciókhoz azonban csak néhány tucat ország csatlakozott. A számtalan inflációs nyomás, többek között a COVID-19 járvány és a klímaváltozás hatásai miatt nem nehéz megérteni, hogy az országok miért látják úgy, hogy érdekeikkel ellentétes, ha az Oroszországgal való kapcsolatok megszakításával az ellátási láncokat is megszakítják.
Valójában erről van szó, és ezért tudta Oroszország a nyugati nyomás közepette is talpon tartani a valutáját. A globalizáció mindig is a súrlódások - vagyis a termékek, szolgáltatások és fogyasztóik közötti akadályok - csökkentéséről szólt.
Az Oroszország elleni szankciók kísérletet jelentenek a de-globalizációra, azaz a súrlódások újbóli bevezetésére, a folyamatok áramvonalasítására és általában véve az üzletvitel megnehezítésére. A világ többsége viszont határozottan elutasította ezt, azon az alapon, hogy ez ellentétes az érdekeivel, nemcsak a hosszú távú következmények és a precedens, amit teremthet, hanem a közvetlen anyagi érdekei miatt is.
Ázsia függ az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, és az olyan országok, mint India, profitálhatnak az alacsonyabb árakból. Az afrikai kontinens az orosz (és az ukrán) búzától függ, és nem tudja elképzelni, hogy ezt a kapcsolatot megszakítsa az élelmiszer-hiperinfláció vagy akár az éhínség veszélye nélkül. Ez a globalizáció működése - és igen, működik.
Hosszú távon Oroszország már régóta figyelmeztetett az egyoldalú szankciók következményeire, és ilyen feltételek mellett számos országgal dolgozott együtt a szankciók enyhítésén. Ez segített létrehozni egy olyan országblokkot, amely hajlandó együttműködni ezekben a kérdésekben, sőt, néhány országnak, nevezetesen Venezuelának, segített megfordítani gazdasági gondjait, és hosszú idő óta először gazdasági nyereséget és stabilizált inflációt tapasztalni.
Valahol biztosan van egy történet az orosz központi bank monetáris varázslatáról, de a rubel stabilizálódásának fontos része az, hogy bebizonyosodott, hogy a de-globalizáció lehetetlen. Ez a globális gazdaság állandó jellemzője - írja a Global Times.
