Nehéz döntés volt a tegnapi, de a helyes döntések nem mindig könnyűek.
Meghoztam, és csak a köszönet hangján tudok szólni hozzátok.
Számolatlanul kaptam és kapom most is a támogató üzeneteket, és persze az aggódóakat is. Ugye nem hagysz itt bennünket, mint az elődeid? A válaszom az, hogy nem. Nem adom meg a Fidesznek ezt az örömöt, akárhogy is dolgozik rajta.
Aki ismer, tudja, nem vagyok az a feladós fajta, két okból sem: az egyik a ti támogatásotok, ami kötelez, hogy folytassam. A másik a Fidesz diadalittas őrjöngése, amit tegnap óta művelnek. Mintha legyőzték volna a legfőbb ellenfelüket. Fideszes miniszterek, országgyűlési képviselők, bayerzsoltok lengetik a győzelmi zászlót. Korai. Soha nem adom meg nektek azt az örömöt, hogy eltűnjek. Nem győztetek le! Sőt, most lesz csak igazán több energiám rátok.
Csak az elnöki széket hagytam ott. De maradok a nép pártján.
Fizessenek meg a tolvajok! Jólétet minden magyarnak!
