„Európában durva energiaválság van, amely a jelenlegi árak fennmaradása esetén mély recesszióhoz vezethet. A helyzet Magyarországon még rosszabb.”
Többek között ezeket a kemény állításokat teszi blogjában Zsiday Viktor befektetési elemző, aki a gázárak idei kirobbanó emelkedését vizsgálta, és azokból igyekezett prognózist adni a közeljövő európai és magyarországi folyamataira.
A helyzet válságos, augusztusban az európai gázárak megduplázódtak, a nyár folyamán összességében megnégyszereződtek. Pénteken már 1400 forint volt idén decemberre a gáz köbméterenkénti ára a holland határidős gázkereskedésben, miközben Magyarországon a lakosság kedvezményesen 102, az átlagon felüli fogyasztásért 747 forintot fizet. „Nem tudjuk, hogy ezek a tőzsdei árak fennmaradnak-e tartósan, de ha igen, akkor nagyjából kijelenthető, hogy mind a hazai, mind az európai gazdaság össze fog omlani” – írja Zsiday.
Magyarországon még a kormány gázáremelése után is támogatott marad a hazai lakossági fogyasztás jelentős része, ami a mostani tőzsdei árakkal évente nagyjából 3000-4000 milliárd forintos költségvetési terhet jelent. Ekkora terhet képtelen kifizetni a kormányzat, tehát kénytelen lesz egy részét a lakosságra hárítani – mondja az elemző. Azaz ha a gázárak a mostani szinten maradnak, az további lakossági energiaár-emeléseket vetít előre, ami miatt a fogyasztás, ami a GDP fő hajtóereje, csökkenni fog.
„Eközben az ipar és szolgáltatás területén ilyen gázárak mellett egyrészt óriási infláció, másrészt csődök és elbocsátási hullám jön” – folytatja a vészforgatókönyvet. Tehát nemcsak a lakossági fogyasztás esik vissza, de a termelő szektor is zsugorodik, a munkanélküliség pedig emelkedni kezd (ennek első jelei már a júliusi statisztikákban láthatók).
„Zsugorodás mindenhol, minden szektorban, sehol egy ellensúly (…) Ez a tökéletes vihar: gazdasági összeomlás félelmetesen magas inflációval.
Európa számos országában hasonló folyamatok zajlanak, bár kétségtelen, hogy mi vagyunk talán a legsebezhetőbbek”
– írja.
Szerinte a gázárak emelkedése annyira fájdalmas és gyors, hogy nem lenne meglepő, ha lezárnák a kereskedést, és valamilyen központi, EU-szintű allokációs mechanizmust vezetnének be előre meghatározott árakon. Ami viszont csak akkor működik, ha minden ország jelentősen csökkenti a fogyasztását. Mint írja, a történelemben gyakran előfordult, hogy „amikor már a szabad piac kezdett nagyon terhes lenni/fájni, akkor a kormányzatok egyszerűen betiltották a kereskedést bizonyos termékekkel”.
Megjegyzi persze, hogy ha ez történik a gázzal, attól még minden probléma nem fog megoldódni, hiszen „ez azt jelenti, hogy adagolni kell a gázt, el kell dönteni ki, mikor, mennyit kap: az ipar egy részét le kell még így is állítani, és a lakossági árak is magasak lehetnek”. Előnye lenne egy ilyen lépésnek viszont, hogy „legalább a jövőbeli bizonytalanság réme megszűnne”.
