Volner János írása.
Az újabb "jogállamisági" vizsgálatnak már első pillanatában tudni lehetett, mi lesz az ítélet. Láttunk már ilyen színjátékot, ezért egyáltalán nem csodálkozunk. Magyarország a brüsszeli főhatalomnak nem hódolt be és a kútba sem hajlandó utánuk ugrani. Nem akarjuk, hogy homoszexuális cukrosbácsik érzékenyítsék a gyerekeinket, nem akarunk a harmadik világbeli migránsokkal együtt élni és nem vagyunk hajlandóak felépíteni az Európai Egyesült Államokat, ezért megbüntetnek minket. Beteg dolog ez így, de világos.
Csak jelzésértékűen jegyzem meg, hogy a jelentést készítő zöld-libsi kvótanő annyira, de annyira jelentéktelen szereplője a politikának, hogy még a libsi haverjai sem tudtak róla a Wikipédián semmilyen említésre méltó eseményt felemlíteni azon kívül, hogy valami brüsszeli LMBT-gittegyletnek volt a tagja. Na de tudjuk jól, az ilyen semmirekellő „szakértőkből” arrafelé egyébként is túlkínálat van. És ő értékel egy évezredes múlttal rendelkező országot.
De az is szánalmasan vicces, hogy olyanok kérik számon kemény, kioktató hangon a magyar médiaszabadságot, ahol a fősodratú sajtónak egyetlen képviselője sem gyakorol kritikát a liberális bevándorláspolitikával, vagy az Európát gazdasági visszaesésbe taszító szankciókkal szemben. Náluk a sajtószabadság azt jelenti, hogy szolgaian követheted a brüsszeli direktívákat és ezek szellemében akár meg is szólalhatsz. Ha ellene szólsz, akkor megbélyegeznek és kiközösítenek, sőt, akár ki is rúgnak a munkahelyedről. Mi magyarok láttunk már ehhez hasonló világot: szocializmusnak hívták.
Kérem a Kormányt, vonja le a történtekből a tanulságokat! Az Európai Unió átverte Magyarországot és nem folyósítja a nekünk jogosan járó pénzt. Tette ezt ráadásul olyan gazdasági válsághelyzetben, ahol az elszabaduló árak miatt már a korábban jólétben élő nyugati polgárok tömegei is szenvednek. Az Európai Unió egyre inkább egy degenerált, végnapjait élő politikai tömbbé válik. Magyarországnak nem szabad velük együtt elsüllyednie. Gazdaságilag nyitnunk kell más államok, így akár a BRICS-országok felé is. Az sem baj, ha balhé lesz belőle – enélkül is van. Az emberiség jövőjét meghatározó döntések a jövőben nem Nyugaton, hanem egyre inkább keleten fognak megszületni. Ki kell egyensúlyoznunk a gazdasági kapcsolatainkat, és az infrastruktúra fejlesztése helyett az erőforrásainkat saját, nemzetközi szinten is versenyképes magyar márkák felépítésére és megerősítésére kell fordítanunk. Fel kell készülnünk a Huxitra!
