2024. március 29. - Auguszta
EUR : 395.83
USD : 367.33
Időjárás ikon19°

Árnyék-EU formálódhat az uniós csúccsal párhuzamosan Prágában

Negyvennégy európai ország vezetője gyűlt össze Prágában, az Európai Politikai Közösség első tanácskozása alkalmából. A diplomácián alapuló együttműködésben a „visszatérő” Egyesült Királyság is részt vesz.

Zajlik az uniós állam- és kormányfők uniós csúcsszerve, az Európai Tanács nem hivatalos ülése Prágában. Az uniós vezetők azért gyűltek össze a cseh fővárosban, hogy megbeszélést folytassanak az EU előtt álló három legsürgetőbb, egymással összefüggő problémájáról: az orosz-ukrán háborúról, az energiaügyről és a gazdasági helyzetről.

Új formáció az uniós csúcs farvizén

A Tanács nem hivatalos ülése azonban nem csak emiatt érdekes. Az ülés apropóján ugyanis egy új formáció is színre lépett: az Európai Politikai Közösség (European Political Community, EPK) is megtartotta első ülését.

A hivatalos kommunikáció szerint az EPK céljai a következők. Egyrészt, a fórum előre mozdítaná a politikai párbeszédet és az együttműködést a közös érdekeket érintő kérdések kezelése érdekében, másrészt pedig alapvető célja az európai kontinens biztonságának, stabilitásának és jólétének megerősítése is.

Az egyébként az uniós elnökséget is ellátó Cseh Köztársaság miniszterelnöke, Petr Fiala igyekezett hangsúlyozni, hogy az EPK-val kapcsolatban

nincs szándék arra vonatkozóan, hogy intézményi keretek között működjön,

mint ahogy hivatalos következtetéseket sem adnak ki a résztvevő államok.

Az EPK gondolatát Emmanuel Macron francia elnök vetette fel először idén májusban, még a francia uniós soros elnökség idején. Az EPK egy 44 európai ország részvételével működő egyeztetési platform. Ahogy az a résztvevők számából is kiderül, az együttműködésbe bevont államok köre sokkal szélesebb, mint a 27 tagállammal működő Európai Unióé.

Vitatott államiságú szereplők, régóta parkoltatott tagjelöltek, háborús övezetek

Az EPK az uniós tagállamokon kívül az uniós bővítéssel egyelőre még nem érintett balkáni országokat, a bővítésre évtizedek óta váró Törökországot, Norvégiát, Svájcot, a háborús övezet Ukrajnát, Grúziát, az egymással időről időre fegyveres konfliktusba kerülő Azerbajdzsánt és Örményországot, továbbá az orosz inváziótól tartó Moldovát is egy asztalhoz ültette. A tárgyalóasztalnál az Európai Unió is saját nevében foglalhatott helyet.

Külön érdekesség, hogy az államok között az a Koszovó is szerepel, amely, habár magára önálló államként tekint, a terület államiságát az EU tagállamai közül sokan máig nem hajlandók elismerni.

Az albán és a holland miniszterelnök szerint az Európai Politikai Közösség jó ötlet. A POLITICO-n megjelent, közösen jegyzett esszéjében Mark Rutte és Edi Rama hangsúlyozza, hogy bár az Európai Unió sikeres projekt, amelyet az új együttműködés nem veszélyeztethet,

az EPK-ra mindenképpen érdemes egyfajta „munkakörnyezetként” tekinteni,

ahol uniós tagállamok és az EU-n kívüli országok egyaránt részt vehetnek. 

A következő EPK-csúcsot Moldova rendezi, hogy aztán a staféta Spanyolországhoz, később pedig az Egyesült Királysághoz kerüljön.

Britek be, uniós zászló ki

De nem csak a fent felsorolt tagok miatt érdekes a formáció – abban egy „régi-új” szereplő, az EU-ból viharos körülmények között távozó Egyesült Királyság is részt vesz. A britek belépője sokat elárul az EU és az Egyesült Királyság hányattatott viszonyáról.

Az Egyesült Királyság ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy az Európai Politikai Közösség első ülésén nyoma se legyen uniós zászlónak.

Emellett az Európai Uniót képviselő tisztviselőktől kifejezetten „diszkrét” fellépést vártak.

Az eseményen jelen levő Európai Tanács elnöke, Charles Michel is mindössze egy semleges hangvételű panelekből álló közleményt tett közzé az Európai Tanács honlapján. Ebben főképp azt hangsúlyozta, hogy az esemény nemcsak azért fontos, mert a legelső ilyen ülésről van szó, hanem mert a kontinens jövője a tét.

Az Egyesült Királyság színre lépése különösen az azt övező brit sajtóvisszhang szempontjából figyelemreméltó. Több, idő közben napvilágot látott brit kommentárból is arra lehet következtetni, hogy a közélet formálói nagy reményeket fűznek a „visszatéréshez”.

Nagy várakozások, kritikák a brit sajtóban

William Natrass a Telegraphon egyenesen arról ír, hogy Nagy-Britanniának kellene vezetnie Macron új közösségét. Publicisztikájában Natrass leszögezi, hogy a brexitpártiak körében ugyan felmerülhet a gyanú, hogy Macron víziója egyben kísérlet arra, hogy növelje a francia befolyást az egész kontinensen, de a britek számára ez igazából lehetőség.

Natrass azt várja az új miniszterelnöktől, Liz Trusstól, hogy

az Egyesült Királyságot úgy tegye vissza Európa térképére, hogy közben az ország szuverenitása is teljes mértékben megmarad.

Ezzel példát mutathat a többi EPK-ban részt vevő ország, illetve különösen azon uniós tagállamok számára, akik jelenleg a Németország által dominált EU túlhatalmával szemben foglalnak állást.

Natrass utal az EPK-t övező kritikákra is, melyek szerint az Európai Politikai Közösség funkciója nem más, mint hogy lecsillapítsa a kedélyeket az EU mindmáig sikertelen balkáni bővítése kapcsán. A publicista szerint az EPK lehetőség arra, hogy ismét a diplomácia alakítsa a kontinens jövőjét.

Ehhez azonban Natrass szerint

fontos, hogy az EPK ülései a jövőben ne tapadjanak az Európai Unió csúcstalálkozóihoz, mint ahogy az is, hogy az EU szervezeti szinten is csak egy tárgyalópartner legyen a sok közül.

Hasonlóan tekint a fejleményekre véleménycikkében Fraser Nelson is, szintén a Telegraph hasábjain. Nelson szerint az EPK vitathatatlanul Macron projektjeként indult, ugyanakkor az Európai Politikai Közösség működése a brexit utáni problémákkal napról napra szembesülő Egyesült Királyság érdeke is. „Az Európai Politikai Közösség lehetőség arra, hogy [az Egyesült Királyság] tiszta lapot nyisson.” – áll a publicisztikában, amely üdvözli, hogy

az EPK nem diktátumok szerint működik,

hanem olyan sarkalatos kérdések tárgyalási fórumaként, mint a biztonságpolitika, a migráció és az energetika.

A Guardian véleményvezérei is megszólaltak. Lorenzo Marsili filozófus, aktivista szerint az EPK alkalmat teremt arra, hogy az Egyesült Királyság megújítsa kapcsolatait az Európai Unióval. Szerinte belpolitikai szinten legtöbbet Liz Truss ellenzéke, a Munkáspárt profitálhat az eseményekből, ha a témát kisajátítva egy progresszív, poszt-Brexit Egyesült Királyságot visz vissza a kontinensre. Marsili úgy véli, hogy ez az EU-n kívüli Egyesült Királyság legjobb lehetősége erre. 

„Annak ellenére, hogy a francia DNS az Európai Politikai Közösség kódjának része, a kezdeményezés józannak tűnik”

– kommentálta az eseményeket Dalibor Rohac. A The Spectator-ön közzétett publicisztikájában hangsúlyozza, hogy ma mindennél nagyobb szükség van egy olyan kormányközi platformra, ahol az uniós tagállamok EU-n kívüli országokkal egyeztethetnek.

Különösen igaz ez szerinte azon országok esetében, amelyek jelenleg is „súlycsoportjukon felüli” szereplőkkel mérkőznek meg nap mint nap – ilyen szerinte az Egyesült Királyság, Norvégia és természetesen Ukrajna is.

Rohac szerint emellett számos európai ország sóvárog a brit vezetés után ebben a vészterhes időszakban.

Hallani kritikus hangokat is az Európai Politikai Közösséggel kapcsolatban. A The Spectator szerkesztőségi álláspontja az, hogy bár Macron kezdeményezésének megvannak a maga erényei (lévén, hogy egy lazább európai unió gondolata eredetileg David Cameron korábbi miniszterelnöktől származik), a tervnek megvannak a maga veszélyei. A szerkesztőség szerint ugyanis nincs szükség a kontinensen újabb, hatásköreivel visszaélő politikai unióra – ezúttal párizsi központtal. A szerkesztőség úgy véli, az Egyesült Királyságnak a maga útját kell járnia.

(Mandiner)

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató