Tamás Gáspár Miklós először beszélt nyilvánosan a súlyos betegségéről.
„Ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. Ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar. Fájdalmaim nincsenek, jóval gyengébb vagyok a kelleténél, de közvetlen életveszély pillanatnyilag nincs” – mondta betegségével kapcsolatban a balliberális filozófus.
Tamás Gáspár Miklós azt is elárulta, hogy két és fél éve jár onkológiai kezelésekre. A kórházban várakozás közben betegtársainak, akik főleg falusi asszonyok, történeteit szokta hallgatni. Az ő történeteiken keresztül a filozófus egy egészen új képet kapott a vidékről és arról, milyen magányosan és kiszolgáltatottan telnek a falusi emberek mindennapjai.
„Súlyos beteg vagyok, de élni akarok” – mondta a filozófus.
