Schermann Fruzsina, az ADOM Diákmozgalom elnöke a következő felszólaló. “Nem félünk, nem hátrálunk, nekünk van igazunk” – mondta. Szerinte több mint 50 ezren vannak a tüntetésen. “Egy elnyomó hatalom ignorál minket” (…) de nem feledjük a pökhendiséget” – mondta, “és teszünk róla, hogy az ország se felejtsen el minket.”
Majd felsorolta a mozgalom követeléseit.
Schermann Fruzsina beszéde után színpadon meggyújtották a „szolidaritás lángját”. Ezt követően a Magyar Anyák képviseletében, László Györgyi elmondta, hogy személyes okból áll most a színpadon: kislányának négy szeretett tanító nénijétől is el kellett búcsúznia. Arról beszélt, hogy egy gyereknek nehéz elmagyarázni, hogy nem miattuk ment el szeretett tanárnő, hanem a rendszer hibái miatt.
„Ilyen sem volt még, már a diákok is azért tüntetnek, hogy tanulhassanak”. László Györgyi szerint a diákok most tanulják mi az a szolidaritás, és az egész társadalomnak hálásnak kell lenniük nekik. Hozzátette: nem akarnak többet azon gondolkozni, hogy képesek-e azért elhagyni a hazájukat, hogy új életet kezdhessenek külföldön, ahol minőségi oktatást kaphatnak a gyermekeik. „Az oktatás jelene gyermekeink jövője, gyermekeink jövője pedig mindannyiunk jövője” – zárta beszédét.
