A Magyar Nemzet a napokban beszámolt a fővárosi Városháza eladása körüli botrány jelenlegi állásáról, illetve arról, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda és a rendőrség által elkezdett nyomozás befolyással üzérkedés, csalás, vesztegetés, vesztegetés elfogadása, hivatali visszaélés és hűtlen kezelés elkövetésének tárgyában már javában zajlik, nagyon fontos tanúkat hallgattak ki, akik lényeges információkhoz juttatták a nyomozóhatóságokat.
A vallomásokból egyértelműen kiderül, hogy Anonymus, az álarcos, tényfeltáró videókon beszélő ember által bemutatott felvételek és következtetések nem légből kapottak, sőt. Ezek alapján úgy látszik, hogy valóban létezett vagy talán ma is létezik az a korrupciós rendszer a Karácsony Gergely által vezetett Főpolgármesteri Hivatalban, amelyről többen, köztük Bajnai Gordon is beszélt a titokban felvett üzleti tárgyalásokon, megbeszéléseken.
A tanúk egyértelművé tették, hogy nem pusztán a Városháza, hanem számos más, fővároshoz tartozó ingatlanok eladása kapcsán is állandóan szó volt a jutalékról, amelyeket az ár felett kellett volna fizetniük a vevőknek.
Nem kitérve a részletekre – hiszen azokról lapunk október 12-én részletesen beszámolt –, néhány nevet fontos még egyszer felsorolni, akik a korrupciós rendszerrel összefüggésbe hozhatók: ilyen Berki Zsolt és testvére, Berki József, mint közvetítők, Barts Balázs, a fővárosi ingatlankezelő vezetője, Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes, de Tüttő Kata főpolgármester-helyettes neve is szóba került a felvételeken. Ebből viszont az következik, hogy maga a főpolgármester is sok ellentmondásos nyilatkozatot tett arról, hogy mit tud ezekről az ügyekről és mit nem.
De ne merüljünk el a részletekben, mert számomra ezúttal az a lényeg, hogy mit sem ér egy nyomozás, főleg politikusokat érintő ügyekben, ha azok az idők végezetéig tartanak – azaz mire megszületik valamilyen ítélet, és az – tegyük fel – elmarasztaló, már lehet, hogy nem is élünk. Ez az, ami teljességgel elfogadhatatlan és gyökeresen megváltoztatandó. Különben valóban egy következmények nélküli ország maradunk mégis.
Ebből a szempontból rendkívül rossz példákat látunk magunk előtt.
Számomra természetesen az egyik ősbűn nem más, mint hogy a volt kommunista, diktatórikus elnyomó rendszer vezérkara, elitje úgy élte túl és át a rendszerváltást, hogy semmilyen elmarasztaló ítéletben nem volt része, egészen a mai napig. A Biszku Bélával kapcsolatban elindult per is csak egy ügyes riportnak volt a következménye, miközben volt vérbírók, a titkosszolgálatok vezetői, kiemelten keménykezű kommunisták mind-mind megúszták még az erkölcsi számonkérést is.
Tarthatatlan az is, hogy Gyurcsány Ferenc összes viselt dolga következmények nélkül maradt, különös tekintettel a 2006. őszi rendőri véres attakokra, amelyekkel kapcsolatban a 2011-ben felállított Balsai-bizottság (Isten nyugosztalja Balsai Istvánt!) egyértelmű határozatot hozott, megállapítva, hogy a volt miniszterelnök felelőssége egyértelműen megállapítható a törvénysértések sorozatában, amelyek összességében terrorcselekménynek minősíthetőek, melyek nem évülnek el. Szánalmas volt már az is, hogy annak idején Tocsik Márta ügye 1996-ban kezdődött, a bírósági perben 2003-ban (!) született ítélet, a polgári perben pedig 2008-ban. Tocsik 2013-ban meghalt.
De térjünk vissza inkább a jelen ügyeihez!
Tűrhetetlen, hogy Czeglédy Csaba ügyvéd ügyében – akit 2017-ben vádoltak meg diákmunkával kapcsolatos durva, hatmilliárdos adócsalással – a mai napig nem született jogerős ítélet. Gondoljunk bele: Czeglédy Csaba öt éve gyanúsított, de közben indult egy EP-választáson, valamint a szombathelyi választásokon is, s mindezt azért tehette meg – és húzhatta az időt, hiszen jelöltként és önkormányzati képviselőként mentességet élvezett –, mert nem született meg semmilyen jogerős bírósági ítélet.
Vagy itt van Simon Gábor volt MSZP-s elnökhelyettes ügye, ami idestova már nyolc éve (!) tart. Vele kapcsolatban az a vád, hogy 267 millió forint bevétellel nem tud elszámolni, és nem fizetett a pénz után adót. Az az igazán döbbenetes, hogy hat év alatt sehová nem jutott el a vizsgálat, közben háromszor történt „bírócsere”, s fogódzkodjanak meg: az ügy még mindig, pontosabban újra az első fokon tart.
Szeretnék valamit világosan megkérdezni: milyen jelentősége lesz annak, ha a fővárosi korrupciós rendszer ügyében a vizsgálatok elhúzódnak mondjuk még hat évet, s akkor kerül sor bármilyen ítélethozatalra – például 2028-ban –, amikor Karácsony Gergelyékre mint a főváros vezetőire már csak rossz emlékként fogunk visszagondolni? Sőt, lassan már készülni fogunk a következő, 2029-es önkormányzati választásokra. Vagy netán még akkor sem lesz ítélet, és ezért Karácsony, Tüttő, Kiss Ambrus és társaik ismét megpályázzák a főpolgármesteri széket és közvetve az azzal járó zsíros állásokat?
Talán érthető, hogy mit akarok mindezzel mondani: azt, hogy a politikai életben óriási jelentősége van annak, hogy ha egy vezető politikus vagy párt törvénytelenségeket követ el, akkor kellő időben, még az ő regnálásuk alatt történjenek meg a politikai és jogi következmények. Már csak azért is, mert az nem lehet, hogy politikai vezetők, akik főbenjáró bűnöket követhettek el, simán kitöltsék a ciklusukat, tovább rombolva a rájuk bízott települést, szakmai területet vagy éppen az országot (lásd Gyurcsány Ferenc), majd vagy nyernek, vagy vesztenek a következő választáson, de az általuk elkövetett bűnökért vagy törvénysértésekért csak évek múlva vagy soha nem vonják őket felelősségre. Ez nonszensz, ez rombolja a demokratikus politikai kultúrát, de még inkább az emberek normális erkölcsi elvárásait.
Gondoljunk bele: itt van Varju László, ez a bátor szabadfogású birkózó (lásd az MTV-s jeleneteit), egyébként DK-s (volt MSZP-s) politikus, képviselő, akinek kétrendbeli ügyben kell bíróság elé állnia – ha éppen „ráér” a bíróság. De leginkább nem ér rá, illetve a nyomozás sem siette el az ügyei kivizsgálását. Varju még az előző választás előtt, 2018 februárjában bírta volna rá arra Horváth Imre független, egyébként volt szocialista képviselőjelöltet, hogy ne induljon Újpesten, mert ott ő akar nyerni.
Ez nem más, mint a választás rendje elleni bűntett gyanúja, ami parlamentáris demokráciában egy politikus részéről főbenjáró bűn, és nem maradhat következmények nélkül, nagyjából egy politikus pályájának végét jelenti. Jelentené! Mert a helyzet az, hogy Varju ügyeiben a mai napig nem született ítélet, ezért nyugodtan indulhatott 2022-ben is Újpesten, és ismét nyerhetett, és nyilatkozhat, hazudozhat továbbra is nap mint nap a médiumokban és a parlamentben.
Nem folytatom, talán már világos, mit akarok mondani.
Boris Johnson a pandémia alatt a korlátozásokat megszegve kormányzati bulikon vett részt több alkalommal. A következmény nem öt vagy tíz év múlva történt: rövid időn belül elmarasztalták, és ő nem tölthette ki a ciklusát. Vagyis: ha Karácsony Gergelyék a Városházán valóban korrupciós rendszert működtetnek, akkor az igazságszolgáltatás ne féljen ebből levonni a következtetéseket. A politikai bűnöknek és tisztességtelenségeknek, törvénytelenségeknek itt és most kell hogy következményük legyen. Egyébként az egész nevetségessé válik, s arra sarkallja a politikusokat, hogy azt csinálják, amit nem szégyellnek, hiszen nem kell félniük a jogi és politikai következményektől.
És ugyanez igaz az Action for Democracy nevű alapítvány kapcsán felmerülő, nagyon súlyos vádra, a baloldali pártok külföldről történő pártfinanszírozására. Nem a hírhedt Warren-bizottság a minta, amely a Kennedy-gyilkosság kapcsán 75 évre titkosította a jelentését. Mi még az életünkben várjuk a következményeket.
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
