Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Miskolci Törvényszék azt a nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolt T. Dávidot, aki fakaróval verte agyon az ismert sályi néprajzkutatót, B. Hajnát. A férfi 30 év után bocsátható szabadlábra a leghamarabb feltételesen.
A huszonéves férfi már régebb óta ismerte a hatalmas tudással rendelkező, de szegényes körülmények között élő néprajzkutatót. Az asszony szeretett volna segíteni rajta, ezért időnként pénzt adott neki arra, hogy elvégezze a háza körüli teendőket. A vádhatóság szerint az ominózus reggel a fiatal férfi nyugtatót vett be és alkoholt is ivott. Mivel nem volt pénze, ezért felkereste a népművészt, hogy adjon neki kölcsön, a néprajzkutató azonban ezt megtagadta.
T. Dávid ezt követően fogadkozott, hogy majd később ledolgozza a kölcsönt, de az asszony ekkor sem adott neki pénzt és elküldte, az ajtót pedig kulcsra zárta. A fiatal ettől indulatba jött, berúgta az ajtót, majd egy fél méter hosszú fa karóval többször is fejbe ütötte az előszobában lévő nőt. Az ütések olyan nagy erejűek voltak, hogy a karó több darabra tört, az asszony pedig a padlóra zuhant..
A vád szerint a támadó ezt követően levette az asszony ujján található gyűrűt, összeszedte a lakásban található néhány ékszert, majd magára hagyta az áldozatát és távozott. Ezt követően eladta a gyűrűket egy ismerősének, a kapott pénzből pedig alkoholt és cigarettát vásárolt. A néprajzkutató olyan súlyos koponyasérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. Holttestére a híres zenetörténész, hegedűművész, néprajzkutató édesapja, B. Ernő szülőházában talált rá a gondozónője.
T. Dávid a nyomozati szakban még beismerte a bűnösségét, a tettét pedig azzal magyarázta, hogy pénzt akart szerezni. Később, majd az utolsó szó jogán is tagadta a bűnösségét, és a volt sógorára kente a gyilkosságot. A genetikus szakértő azonban megerősítette, hogy az ő DNS-ét találták meg a helyszínen.
A törvényszék nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a többszörösen büntetett előéletű férfit és életfogytiglanra ítélte azzal, hogy legkorábban harminc év elteltével bocsáthassák feltételes szabadságra. Az ítélet nem jogerős, ellene T. Dávid és a védője felmentésért fellebbezett.
