December 29-én hajnalban, 83 esztendős korában elhunyt Varga János olimpiai, világ- és Európa-bajnok birkózó, mesteredző, versenybíró, a Nemzet Sportolója, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja. A hírt a birkózólegenda felesége osztotta meg a Magyar Olimpiai Bizottsággal.
Az 1939-ben született Varga 15 évesen kezdett el a birkózással foglalkozni, akkor az abonyi téglagyárban dolgozott kihordófiúként. Édesapja engedélyezte, hogy a sporttal is foglalkozzon, és azt is megengedte a benne tehetséget látó edzőnek, hogy világbajnokot neveljenek gyerekéből. 1963-ban a világbajnoki aranyérem már össze is jött.
Varga három olimpián járt, 1964-ben, Tokióban a hetedik helyen végzett, majd 1968-ban, Mexikóvárosban olimpiai bajnok lett az 57 kilós kötött fogásúak között. Úgy utazott el az olimpiára, hogy előtte megígérte a lányának, hogy hazahozza neki az olimpiai aranyérmet. Így emlékezett vissza a Népsportban a román Baciu elleni csatára, miután kivívta a győzelemmel felérő döntetlent.
„A gyereknek megígértem az aranyat. Egy kisgyereket soha sem szabad becsapni. Senkit sem szabad becsapni. Baciu győzni akart, én is. Aki idejön, győzni akar. Kergetni kellett, támadni, hogy ő ne támadhasson. Nem tudom, mikor ért véget a mérkőzés, a gongot, sípszót nem hallottam. A mérkőzés vezető felrántotta a karomat, aztán talán nyolcan is átöleltek, szorongattak, csókoltak, levegőbe dobáltak.”
1970-ben a világbajnoki címe mellé begyűjtötte az Eb-elsőséget is, az volt a legsikeresebb éve. 1972-ben, Münchenben is volt esélye a címvédésre, de akkor bírói tévedések sújtották. Hiába ment töretlenül előre német riválisával szemben, őt léptették le. Visszavonulása után edző lett, 1983-ban mesteredzői címet kapott.
