2024. március 29. - Auguszta
EUR : 395.83
USD : 367.33
Időjárás ikon19°

Prigozsin: Zelenszkijjel, a makacs kisfiúval néhány hónapja tart a bensőséges párbeszédünk, de az orgazmus még nem jött el

Hosszabb bejegyzést tett közzé a Wagner PMC első embere, Jevgenyij Prigozsin.

A Wagner-csoport, más néven PMC Wagner egy orosz paramilitáris szervezet. Különféleképpen jellemzik: katonai magánvállalkozásként, zsoldosok hálózataként vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök de facto magánhadseregeként.

A Telegramon megjelent bejegyzés szerint:

A Wagner PMC tovább őrli az ukrán hadsereget Bahmutban. Zelenszkij egyre több egységet küld ebbe a húsdarálóba, egy pusztító tölcsérbe, amely beszippantja az AFU (Ukrán Fegyveres Erők) és a zsoldosok legjobb egységeit. December 20-a óta, amikor komikusan kihívtam őt, a makacs Zelenszkij, mint egy kisfiú, ragaszkodik Bahmuthoz.

Pedig már négy hónapja tart a bizalmas párbeszédünk vele. Mindketten jól érezzük magunkat, de az orgazmus nem jött el.

- írja Prigozsin.

Mi a Bahmut húsdaráló titka? 

Bahmut stratégiai szerepe nem olyan nagy. Bahmutot követi Szeverszk, Szlovjanszk, Kramatorsk, Konsztantyinovka, Drushkovka és Csaszov Jar: települések, amelyek az úgynevezett "donbásszi gyűrű" részét képezik, és egy megerősített területet alkotnak. Egyrészt Bahmut része ennek az erődítménynek, másrészt Bahmut elfoglalása önmagában nem biztosítja Ukrajna gyors győzelmét, a Dnyeperhez vezető utat vagy akár Donbassz elfoglalását.

Ukrajna legfelső vezetése vég nélkül vitatkozik Bahmut megtartásának szükségességéről. Megpróbálják szent szimbólumként megingatni ezt a várost. Reggel megingatják a szentséget, este úgy döntenek, hogy visszavonulnak, másnap reggel pedig ismét katonák ezreit dobálják be, és így tovább a végtelenségig. 

Az ukrán hadsereg elegendő erőt gyűjtött össze. Körülbelül 200 ezer már kellően kiképzett harcos, akik két-három hónapos kiképzésen és összehangoláson estek át, készen állnak a harci feladatok végrehajtására. A fegyverek és lőszerek száma elegendő ahhoz, hogy ez a 200 ezer ember különböző irányokban támadásba induljon. 

Az ellentámadásra kész csapatok a koncentrációs területeken vannak - mindenük megvan, amire szükségük van. Azokban a harckocsi ékekben, amelyeket naponta tucatjával próbálnak a PMC Wagner védelmébe kalapálni, az AFU naponta 30-50 darab felszerelést veszít, és ezzel nincs gondjuk. Ami pedig az embereket illeti, nekik, ahogy a fronton mondják, nincs határ. 

De az először december 20-ra, majd január 1-jére, majd január végére, majd február 24-re, majd április 3-5-re, most pedig április 15-re meghirdetett támadást minden alkalommal elhalasztják. Az ukrán hadsereg koncentrációs területeken van, parkol és készül az előrenyomulásra.

De ahogy mondani szokták,

"az árnyékban álló szamár nem fog a napon dolgozni".

Ha az AFU nem kezd hamarosan támadásba, akkor fokozatosan kezdi elveszíteni harci potenciálját. A háború meg fog állni, és azok a területek, amelyek most az Orosz Föderáció ellenőrzése alatt állnak, még évekig az Orosz Föderáció rendelkezésére állhatnak.

Bahmut politikai vonatkozásai 

Politikai szempontból Bahmut kevéssé érdekli a kijevi rezsimet, inkább destabilizáló tényező, mint helytállási tényező. Minden Bahmutra vonatkozó felháborodás, minden elfogott katona, minden száz halott sokkal jobban sújtja Zelenszkijt és az AFU (Ukrán Fegyveres Erők - a szerk.) vezetését, mint az a plusz, amit a város maradványainak megtartásából kapnak.

Ettől függetlenül a Bahmutért folytatott elhúzódó csata rendkívül előnyös az orosz erők számára, mivel 2022-ben már egy nagy darab ukrán területet ragadtak el. Ha a különleges hadművelet ezeken a határokon belül marad, plusz-mínusz pár tíz kilométert, akkor ez megoldja az SZSZK számos problémáját. Bahmut lehetőséget ad az orosz hadseregnek arra, hogy erőket halmozzon fel, előnyös védelmi vonalakat foglaljon el, belső problémákkal foglalkozzon, felkészítse a mozgósítottakat és teljes páncélzatban találkozzon a tetszőleges számú ellentámadó felkelőkkel. 

Bahmut rendkívül előnyös számunkra, ott bedaráljuk az ukrán hadsereget és visszatartjuk a manővereiket. 

Minden középszintű parancsnok tudja, hogy ha valamilyen helyen feszültséget teremtettél az ellenségnek, és van elég tartalékod, akkor manőverezni kell, és a közelben kell lecsapni - ott, ahol az ellenség nincs felkészülve, ahol meg fog törni. Az AFU leglogikusabb lépése az lenne, hogy visszapattanjon Bahmutból, és éles oldalcsapásokat mérjen, hogy megpróbálja áttörni a védelmünket. A Chasov Yarból azonban minden nap jönnek és mennek a felszerelés oszlopai, és minden nap, mielőtt elérnék a frontvonalat, az AFU harcosai százával halnak meg, a "halál útját" és a környező mezőket több ezer holttesttel és több száz kiégett páncélozott járművel tarkítva, a mészárlásba vonulva.

Drámai szünet

Mint ismeretes, a katonai műveletet ukrán részről taktikailag az ukrán hadsereg, stratégiailag pedig a Nagy-Britannia és az USA által vezetett úgynevezett nyugati koalíció irányítja. Április elején kiszivárogtak dokumentumok a Pentagonból. Maguk a dokumentumok nem jelentenek stratégiai veszélyt. A semmiből gyűjtöttek össze mindent - nagyrészt nyílt forrásokból. De a kiszivárogtatás széles körben nyilvánosságra került, és közvetlenül utána kezdődtek a Pentagonhoz közeli források aktív nyilatkozatai arról, hogy az április 15-re meghirdetett offenzívát a nyári időszakig fékezni kell. Miért késlekedik ismét az offenzívára kész hadsereg a határainál, és miért tolódott ki ismét a nyárra az április 15-i "utolsó nánai figyelmeztetés", az ukrán offenzíva végső határideje? Hiszen sokkal fájdalmasabb lett volna Oroszország számára, ha május 9-e előtt, a névleges irányukban bármilyen minimális, néhány méteres siker esetén is megindul egy ukrán offenzíva, fenyegető reputációs veszteségekkel. És miért "ad megint előnyt" az ukrán hadsereg? A nyugati koalíció az, amelyik "drámai szüneteket" tart, ez a csoport az, amelyik minden alkalommal elhalasztja az AFU offenzíváját. 

Lehet, hogy a 21 éves Jack Teixeira ostobán szivárogtatta ki a dokumentumokat, lehet, hogy "alattomosan" használták fel, de ha ez a szivárogtatás nem történik meg, másnap biztosan kitalálták volna. Hangsúlyozom, hogy maguk a dokumentumok nem stratégiai jelentőségűek, és nem jelentenek semmilyen veszélyt az AFU-ra, ha egyszer nyilvánosságra kerülnek. És ennélfogva semmilyen módon nem növelhetik az AFU kockázatait, ha támadás érné őket.

Rengeteg összeesküvés-elmélet született az 1990-es évek, majd 2014 eseményeiről - az ukrajnai Majdanról és a Krím orosz ellenőrzés alá kerüléséről. Rengeteg különböző prófécia mondja el ezeknek az eseményeknek a jelentését. Egy dolog teljesen világos - az USA és az angolszász csoport már régóta szövögeti azt a tervet, hogy elpusztítsa a Szovjetuniót, mint fő geopolitikai riválisát. A 80-as évek végén és a 90-es évek elején sikerült rengeteg befolyásoló ügynököt juttatniuk a Szovjetunió uralkodó csúcsára, hogy új értelmet adjanak, ami megváltoztatta ennek az uralkodó csúcsnak az ideológiáját. A Szovjetunió összeomlása a legfájdalmasabb, legsúlyosabb birodalmi összeomlás volt évszázadok óta, de nem vezetett Oroszország teljes megsemmisüléséhez és kisebb fejedelemségekre való felosztásához. Az amerikai titkosszolgálatok gyomrában már régóta érlelődött egy terv Oroszország teljes összeomlásának következő lépésének végrehajtására, amely teljes mértékben megfelel a mai amerikai doktrínának.

Az afrikai államok feldarabolása, a volt Varsói Szerződés országainak összeomlása.

Minél kisebb egy ország - annál könnyebben irányítható, annál jobban függ pénzügyileg - annál engedelmesebb. 

A modern amerikai politika alapja a pénzügyi neokolonializmus. Ez az, amikor még a leggazdagabb altalajjal rendelkező országok sem az altalaj gazdagságát dolgozzák fel, hanem teljes mértékben beilleszkednek a "nyugati partnerek" által kínált termelési és pénzügyi áramlatokba - amerikai műholdakká, alvállalkozókká és bábokká válnak. Ezért az USA végső feladata az ukrajnai konfrontációban az, hogy erőteljes centrifugális impulzusokat indítson el Oroszországban, gyengítse a társadalomban az erőt és a nemzeti öntudatot, és arra kényszerítse, hogy a Nyugat felé forduljon - ahogyan az 1990-es évek elején tette. Természetesen az ország politikai helyzetének ellenőrzéséhez kiemelkedően fontos, hogy a rendszerben lévő pénzügyi eszközök, a termelési kapacitás és az altalajforrások fölött ellenőrzést szerezzenek. 

Most, hogy a különleges művelet megkezdődött, és az Orosz Föderáció nem érte el a társadalom által várt eredményeket, az USA-nak lehetősége van visszatérni eredeti tervéhez. Az eredeti terv, hogy megismételjük, a Szovjetunió felbomlása volt, majd az ország határán való végigjárás és a korábbi szövetségesek elfordítása Oroszországtól. Ez 30 év alatt sok volt köztársasággal majdnem sikerült is. Először a teljes ellenőrzést, majd a jószomszédi kapcsolatokat veszítettük el.

"Mély állam"

Oroszország összeomlása nem történhet meg katonailag. Az erdők, a mocsarak, a hatalmas területek és az éghajlati sajátosságok megbízhatóan védik az ország területét, ami hatalmas erődítményt jelent.

A történelemben mindig az az ellenség, aki elérte Moszkvát, végül szégyenszemre elmenekült, a "győzelem útját" visszafelé a "halál útjává" változtatva. 

Miért tartják vissza az angolszászok Zelenszkijt azzal, hogy belső konfliktusokat rendeznek és késleltetik az offenzívát? Pontosan azért, hogy elszívják a fődíjat - Oroszország feldarabolását fejedelemségek sokaságára. Az USA-nak nincs szüksége gyors háborúra. Olyan háborúra van szükségük, amely a "mély állam" újradefiniálásához és győzelméhez vezet.

A "mély állam" az államközeli elitek közössége, amelyek az állam politikai vezetésétől függetlenül működnek, szoros kapcsolatokkal és saját napirenddel rendelkeznek. Ezek az elitek különböző uraknak dolgoznak: egyesek a fennálló kormánynak, mások azoknak, akik már régóta menekülnek, de kapcsolataiknak köszönhetően az idősebbek elmenekülése után is a helyükön maradnak. A "mély állam" tipikus példája a Hodorkovszkij, Dvorkovics és így tovább ellenzékiek. Dvorkovics, akit már többször említettem, aki külföldre menekült, egy egész falkát hagyott hátra az alatta és felette lévő söpredékből, akik ennek a "mély államnak" az elemei. A "mély állam" végtelenül szivárogtatja az információkat, és kész a saját érdekei érdekében bármilyen szövetséges vagy ellenség oldalára állni. A mély államot könnyű megközelíteni, mert egy szivacs az országon belül, amely az egyik oldalon piros, a másikon fekete, a harmadikon fehér, a negyediken pedig zöld. És mindegyik oldalon, ha van egy kapcsolatod a mély állam egy részével, akkor eljuthatsz a középpontjába. Oroszország mély állama ma komoly válságban van. 

Sokan azok közül, akik tegnap még támogatták a különleges műveletet, mostanra kétségek között vagy kategorikusan ellenzik a történéseket. A mély állam képviselői sürgősen vissza akarnak térni a hétköznapi életükhöz, a régi szokásaikhoz és kényelmükhöz. "A mély állam ravasz és álnok, Iosif Prigozhin beszéde ennek ékes példája. Hajlandóak bárkit utánozni. Ez a mi belső, beskatulyázott, ravasz, vérszomjas kaméleonunk. 

Az üléseken hallgatnak, kifejezik kételyeiket. A bürokratikus döntéshozatalban pedig gátolják a háború megnyerését célzó minden cselekvést. Mivel a bürokrácia ma Oroszországban túlzó szinten van, a "jogi bürokrácia" keretein belül lehetséges a legfelsőbb vezetés minden olyan döntését megsemmisíteni, amely a győzelemre irányul. Ezek a belső ellenségek. Alekszandr Dmitrijevics Beglov elméletében ezt "bürokratikus szitának" nevezik - egy szitának, amelybe be lehet jutni, de nem lehet kijutni belőle.

Szuperjáték

A hatóságok és a társadalom egésze számára most szükség van arra, hogy valamiféle véget vessenek a különleges hadműveletnek. Az ideális az lenne, ha kimondanánk ennek végét, hogy mindenki tudja, hogy Oroszország elérte a tervezett eredményeket, és bizonyos értelemben valóban elértük azokat. Rengeteg AFU (Ukrán Fegyveres Erők - a szerk.) vadászgépet ledaráltunk, és jelenthetjük magunknak, hogy a különleges hadművelet feladatai befejeződtek.

Elméletileg Oroszország már elérte azt a pontot, hogy Ukrajna aktív férfi lakosságának nagy részét megsemmisítette, egy másik, Európába menekült részét megfélemlítette. Oroszország elvágta az Azovi-tengert és a Fekete-tenger egy nagy darabját, elfoglalta Ukrajna területének egy kövér darabját, és szárazföldi folyosót hozott létre a Krímig. Most már csak egy dolga van hátra: szilárdan bebetonozni magát a már birtokában lévő területeken. De van egy bökkenő - ha Ukrajna korábban az egykori Oroszország része volt, akkor most egy teljesen nemzeti orientációjú állam. 

Az Európai Unió 2022. február 24-e előtt mohón adta Ukrajnának a dollár tízmilliókat, most viszont tízmilliárdokat vesznek el a háborúért. Minden bizonnyal ezeknek a pénzeknek egy része az ukrán uralkodó elit zsebét kényezteti, akiknek a konfliktusból hasznuk származik. Sokan azok közül, akiket tegnap még elfelejtettek, most új esélyt kaptak az önmegvalósításra és a meggazdagodásra.

Ukrajnának győzelemre, az USA-nak folyamatra van szüksége

Bár az ukrán vezetés gazdagodik, a politikai vezetésnek győzelemre van szüksége a fronton elszenvedett súlyos veszteségek és a háborúból való általános fáradtság miatt. Oroszország számára mindig fennáll a veszélye annak, hogy a fronton a helyzet romolhat, amint megindul egy ellentámadás. A meglévő határok megőrzése 2023. február 24-ig az a fajta csere, amit az USA ma tárgyalási pozícióként fel tud ajánlani az orosz vezetésnek. Erre szolgál a "drámai szünet". Ha a hatóságok ezt elutasítják, az Ukrán Fegyvere Erők támadásba lendülnek. Ebben a helyzetben az események alakulására többféle lehetőség is adódhat. Az egyik, hogy az AFU találkozik az orosz védelemmel, súlyos veszteségeket szenved, ami után az orosz csapatok hatalmas ellentámadást indítanak a Donyecki Népköztársaság határai felé, vagy a Dnyeper, esetleg Lengyelország felé. De a mai dinamikát és problémákat tekintve egy ilyen ellentámadás finoman szólva nem túl valószínű. A második lehetőség, hogy az ukrán hadsereg ellentámadást indít, és valahol sikerül áttörni a védelmet. 

Ebben az esetben a hadsereg, amely éveken át a világ egyik legjobb hadseregének tartotta magát, előbb dekadenciába kezdhet, majd a helyzet romlani fog, ahogyan az a huszadik század elejének vereséget hozó háborúi - a finn és a japán háború - és az 1917-es tragikus események után történt. 

Ez az orosz társadalom globális változásához vezethet. Az emberek már most keresnek valakit, akit hibáztathatnak azért, hogy nem mi vagyunk a világ legerősebb hadserege, és ebben a helyzetben a "szélsőségeseket" fogják keresni. És ezek a "bűnösök" kétségtelenül a "mély állam" képviselői lesznek. Vagyis azok az emberek, akik jelenleg a lehető legtávolabb vannak a hadműveletek színterétől, igyekeznek nem elveszíteni a tőkéjüket, megszokott életet élni, és ez teljesen elfogadhatatlan a háborúba belefáradt és a győzelem ízét vesztett nép számára. 

A hazafiak igazság utáni vágyakozása súlyos áldozatot szedhet a luxusba és bürokráciába süppedt mély államon. 

Ebben az esetben Oroszország legfőbb hatalma nem kerül veszélybe, mivel a nemzeti egység és a Nyugattal szembeni ellenállás szimbóluma, és ez a mai lét alapja és a fő magyarázata az Oroszországon belüli hazafias erők minden problémájának. 

A "mély állam" komoly engedményekre fogja kényszeríteni a legfőbb hatalmat. És a "mély állam" meglévő hagyományai szerint minden változásnál megpróbálják majd javítani a pozíciójukat bármilyen eszközzel, beleértve Oroszország érdekeinek elárulását is. Az ő feladatuk nem az ország és a nép, az ő feladatuk a saját társadalmi pozíciójuk, a saját kényelmük és a saját tőkéjük.

Az alapokig eljutni

Ha lefelé zuhansz, ha a problémáid súlya nem javít rajtad, hanem a mélybe húz, van egy kifejezés: "leérsz a mélypontra, majd ellököd magadtól, és újra felbukkansz". Ettől félnek az amerikaiak. Attól tartanak, hogy az Oroszországra nehezedő túlzott nyomás és a növekvő belpolitikai problémák a mélybe rántják. És ha Oroszország eléri a mélypontot, és lerázza magáról a "mély állam" súlyát, akkor hatalmas tengeri szörnyként úszik felfelé, lerombolva mindent, ami az útjába kerül, beleértve az amerikai terveket is. 

Erre számos példa van a világtörténelemben. Kína a 20. század közepén, a világ egyik legszegényebb országaként, részleges megszállás alatt, Németország az első világháború után, Japán a második világháború után, Törökország az Oszmán Birodalom összeomlása után. Mindannyian úgy kerültek felszínre, hogy alulról indultak el. 

A radikális nemzeti érzelmek újra fel fognak támadni, mivel bármilyen katonai vereség után az orosz hadiipar tízszeres erőfeszítéssel fog dolgozni. A gazdasági hatékonyság kiszorítja majd a lomha, gazdaságtalan állami tőkét. Az állam megszabadul a bürokráciától, a folyamatok átláthatóvá válnak, és Oroszország lépésről lépésre egy brusztolós katonai szörnyeteggé válik, amellyel a nemzetközi közösségnek több mint számolnia kell majd, úgy hajolva, hogy minden kitérésnél a fenekét látjuk kinyújtva. 

Ha nem bizonyítjuk, hogy katonailag erősek vagyunk, akkor senki nem fog velünk számolni, és úgy csűrnek-csavarnak minket, ahogy akarnak. Rendkívül hátrányos Amerikának, ha Oroszország mélypontra kerül és újra felszínre tör. Lassú folyamatot akarnak, amelyben tárgyalnak az elitekkel, a "mély állam"-kal, majd lépésről lépésre meggyőzik az ország legfelső politikai vezetését, hogy újabb engedményeket tegyen.

Ha puha megállapodások születnek, akkor a fokozatos megalázás amerikai elve szerint először Friedmanékat és Csubajszt adják vissza Oroszországnak, majd Hodorkovszkijt és Dvorkovicsot. Aztán az elitek fokozatosan liberalizálódnak, és a "mély állam" önfenntartási kényszerből befogadja őket, fekete vagy vörösből kék vagy rózsaszínűvé alakul át. 

Természetesen ez a fejlemény hátrányos Ukrajna és Volodimir Zelenszkij számára, ellen kell állniuk és vissza kell vágniuk. De ha ezek a folyamatok elég gyorsan zajlanak, egy-két éven belül egy liberalizált, amerikanizált, a Nyugattal szembenéző "mély állam" engedményekre kényszeríti az orosz hatóságokat, és különböző ürügyekkel visszaadja Ukrajnának azokat a területeket, amelyek most a mi ellenőrzésünk alatt vannak, és amelyeket a Nyugat megszálltnak tekint. 

Ezek a folyamatok a "Miért mentünk akkor háborúba?" kérdéssel együtt minden bizonnyal beindítják a centrifugális erők mechanizmusát a régiókban. És az amerikaiak el fogják érni a céljukat. Ebben a helyzetben a fő amerikai terv az első pillantásra szépnek tűnő "puha békemegállapodással" fog megvalósulni. 

Oroszország semmiféle megállapodást nem fogadhat el, csak tisztességes harcot.

Ha ebből a harcból megverten kerülünk ki, akkor sincs semmi baj. Oroszország erődítményei nem engedik, hogy behatoljunk a mélyébe. Az orosz népet pedig soha nem törték meg és nem is fogják megtörni. Ezért - csak tisztességes küzdelem! És minél hamarabb kezdődik, annál jobb. 

Összefoglalva.

Az ukránok készen állnak a támadásra. Mi készen állunk visszaverni a csapást.

A legjobb forgatókönyv Oroszország számára, hogy meggyógyuljon és a legerősebb állammá váljon, az AFU támadása, amelyben nem lesz lehetőség sem alamizsnára, sem tárgyalásokra. 

És vagy az AFU-t győzik le egy tisztességes küzdelemben, vagy Oroszország nyalogatja a sebeit, feltornázza az izmait, és egy tisztességes küzdelemben újra széttépi a riválisait. Ezért hiszem, hogy az alku lehetősége lehetetlen Oroszország jövője szempontjából. 

Találkozunk Bahmutban.

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató