Nők és homoszexuálisok lapja
Most, hogy megszűnt a Playboy, a Nők Lapjának, az ellenoldali újságnak nyilván komoly identitásválsággal kell szembenéznie, de azt nem gondoltuk volna, hogy ekkorával. Egy hetilapnak meg kell válogatnia, hogy milyen hirdetéseket tesz közzé, mert nyilván a pénz nagy úr, de vannak olyan hirdetések is, amelyek finoman szólva is ütik a profilt. Ezért néztünk bután, amikor a vezetőképen látható homoszexuális propaganda hirdetésre lelhettünk a Nők Lapjában, egy olvasói levélnek hála. A Nők Lapja a szocializmus ikonikus sajtóterméke volt, több mint 500 000 példányban jelent meg hetente, olvasta boldog és boldogtalan, milliónyi ciszheteró, Galsai Pongrác irodalmi rovatvezetősége idején. Azok a nehéz idők, amikor egy ennyire kommersz sajtóterméknek értékelhető irodalmi rovata volt! Galsai érdekes egyéniség, kiváló stílusú, de világmegváltó gondolatokat alapvetően nélkülöző irodalmi ember volt. Körülbelül 12 éves lehettem, amikor felhagytam a családom nőtagjai által járatott újság olvasásával, abból az indíttatásból, hogy a kortárs novellákban és egyéb rovatokban felbukkanó emberekhez nem kívántam hasonulni. Ők sem, de érdekesnek találták ezeket a történeteket, többek között, mert nem hasonlítottak az abban szereplő emberekre. Viszonylag szilárd értékrendű polgári család sarjaként én sem gondoltam arra, hogy a Nők Lapja hatással lehet az olvasóközönségére, úgy tűnt, hogy nagyon ciki az, ha az ember a saját problémáira ismer az olvasói igényekben. De ha mégis, akkor ezt a felismerést megtartja magának, mert az az intimitás, a magánügy kategóriába tartozik, és az ilyesmiket az ember csak a szeretett családtagjaival, vagy a legjobb barátaival beszéli meg. De megbeszéli.A Nők Lapja túlélte az elmúlt 40 évet, és felteszem, most is nők olvassák, meglehetős bizonyossággal állíthatóan olyanok, akiknek nincs homoszexuális barátjuk, mert például nem egy amerikai filmben élnek, hanem Magyarországon. Egyetlen élő nővel sem találkoztam, akinek lett volna homoszexuális férfi barátja vagy leszbikus női, mert ez csak abban a belpesti szubkultúrában divat, ahová a becsületes vidéki ember, de még a budaörsiek is, csak védőoltások beadása után merülnek le. Biztos van ilyen, félreértés ne essék, csak ezt az egykori Néphadsereg utánozhatatlan nyelvezetével szólva „egyéni szociális problémának” hívják, és magánügy lévén nem is reklámozzák.