Szükség van arra, hogy a liberalizmusról lemossuk a gyalázatot, amit rákentek az Orbán-kormányok.
„A szabadság és a szolidaritás értékeinek őrlángon pislogása egyértelmű válságtünetei az itthon maradt magyarok mindennapjainak. A rendszerváltást követő évtizedekben elszenvedett pofonok nem arra sarkallták a társadalmat, hogy megküzdjön egy új egyensúlyért, amely már a piacgazdaság, a jogállam és a demokratikus intézményrendszer keretei közt zajlik, hanem elfordult ezektől az intézményektől, és a közügyektől is – rendkívül könnyű terepet biztosítva a NER vezetőinek arra, hogy szabadon garázdálkodhassanak, a választásra jogosultak alig egyharmadának folytatólagos megnyerésével. A hatalommal való visszaélés, a jogcsorbítás, komplett társadalmi csoportok elnyomása, az ország nyugati világtól eltérő fejlődési pályán való mozgatása a rendszer alapelemeivé vált. Milliók botorkálnak a méltóságuk mindennapos csorbulásának tudatával és szégyenérzetével, hárommillió ember a létminimumon, vagy az alatt van, miközben a propagandagépezet magabiztosan harsogja a kormány világraszóló sikereit.
Merre tovább, ha nem ki innen? Merre tovább, ha nem pont az ellenkező irányba? A rendszer jó előre bebiztosította magát. Olyan bélyegeket aggatott a liberalizmusra, amelyek szemenszedett hazugságok, nehogy felépülhessen egy ellennarratíva az »illiberális« állammal szemben. Pedig ebben a zsákutcában vétek előre haladni. Az állampolgári öntudat, az egyéni és a közösségi felelősségvállalás – mint új racionalitás – kivételes fontossággal bír a XXI. században. Tudnunk kell, hogy a Föld kincseinek túlhasználata, a felelőtlen hulladékképzés vagy gázkibocsátás a következő generációk életébe kerül. Tudnunk kell, hogy a versenyképesség fontos, azonban a termelékenység nem minden, főképp, ha a társadalom tagjai a felmérések szerint boldogtalanok és hajlamosak önkezükkel véget vetni az életüknek. Tisztába kell kerülni azzal, hogy szabadság, felelősségvállalás és szolidaritás nélkül megfullad a társadalom.
Szabadsághiányos környezetben nem újjáépíthető az ország. A szabadság térnyeréséhez szükség van liberálisokra. Arra is szükség van, hogy a liberalizmusról lemossuk a gyalázatot, amit rákentek az Orbán-kormányok. A szabadság eszméjét a rendszerváltók sikeresen mutatták be a magyaroknak. A jelenkor liberálisaira is ez a feladat vár. És van egy ennél is nagyobb: ezt követően mi nem okozhatunk csalódást.”
Forrás: Népszava Merre tovább, ha nem ki innen? Merre tovább, ha nem pont az ellenkező irányba? A rendszer jó előre bebiztosította magát. Olyan bélyegeket aggatott a liberalizmusra, amelyek szemenszedett hazugságok, nehogy felépülhessen egy ellennarratíva az »illiberális« állammal szemben. Pedig ebben a zsákutcában vétek előre haladni. Az állampolgári öntudat, az egyéni és a közösségi felelősségvállalás – mint új racionalitás – kivételes fontossággal bír a XXI. században. Tudnunk kell, hogy a Föld kincseinek túlhasználata, a felelőtlen hulladékképzés vagy gázkibocsátás a következő generációk életébe kerül. Tudnunk kell, hogy a versenyképesség fontos, azonban a termelékenység nem minden, főképp, ha a társadalom tagjai a felmérések szerint boldogtalanok és hajlamosak önkezükkel véget vetni az életüknek. Tisztába kell kerülni azzal, hogy szabadság, felelősségvállalás és szolidaritás nélkül megfullad a társadalom.
Szabadsághiányos környezetben nem újjáépíthető az ország. A szabadság térnyeréséhez szükség van liberálisokra. Arra is szükség van, hogy a liberalizmusról lemossuk a gyalázatot, amit rákentek az Orbán-kormányok. A szabadság eszméjét a rendszerváltók sikeresen mutatták be a magyaroknak. A jelenkor liberálisaira is ez a feladat vár. És van egy ennél is nagyobb: ezt követően mi nem okozhatunk csalódást.”
