A hazaáruló momentumos keresi a csodaszert.
Donáth most ezt írta a közösségi oldalon:
„Április 3-án az ellenzéki együttműködés megsemmisítő vereséget szenvedett. Aznap éjjel a bénultság, a tehetetlen düh és a kétségbeesés volt az úr, de most már az a feladatunk, hogy levonjuk a vereség tanulságait, és higgadtan átgondoljuk az előttünk álló lehetséges utakat. Az elmúlt napok alapján azonban úgy tűnik, hogy útkeresés helyett sokkal inkább azok a régi politikai reflexek tűnnek érvényesülni, amelyek a mostani bukáshoz is vezettek. Ezen változtatnunk kell, ha nem szeretnénk beletörődni a Fidesz örökkévalóságába.
Az elmúlt napokban egyre többet merül fel a kérdés, hogy egyáltalán le lehet-e váltani a Fideszt demokratikus úton. Annak ellenére, hogy igazságtalanul lejt a pálya a kormánypártoknak, nem lehet erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Bármennyire is fájó ezzel szembesülni, a mostani választási eredmény elsősorban az ellenzéki kampány és az ellenzéki politika hiányosságain múlt. Így viszont egyelőre nincs tudásunk arról, hogy egy fegyelmezett, a saját évtizedes hibáival elszámoló ellenzék le tudná-e győzni a rendszert választáson.
Ez a gondolat persze fájdalmas, mert így mások hibáztatása helyett a saját felelősségünkkel kell szembenézni – az ember pedig általában a tükörbe szeret a legkevésbé belenézni. Főleg, ha a politikába keveredik. Mégis, egy felelős politikai vezető, egy felelős politikai közösség ebben a helyzetben nem elégedhet meg annyival, hogy a saját tábora előtt a propagandára vagy valamely ellenzéki partnerére fogja a vereséget, hogy aztán onnan folytassa, ahol április 3. előtt abbahagyta. Minden, az ellenzéki politikát alakító szereplőnek mélyen magába kell néznie, és klisék, álmegoldások helyett az elmúlt 12 évvel radikálisan szakító irányba kell elindulnia.”
