Korábban azt is elmondta, hogy ő politikával nem fog foglalkozni...
A noár nevű senki a sorosblognak nyilatkozott:
„A tüntetőktől hallottunk már olyan kritikát, hogy soknak érzik, hogy az összes tüntetésen ott vagy a színpadon, van, aki szerint rátelepszel ezekre az eseményekre. Te személyesen kaptál már ilyen visszajelzést?
Mi hangzik el abban a beszédben? Az hangzik el, hogy támogasd a noÁrt, vegyél noÁros pulcsit? Vagy az hangzik el, hogy olvasd el Gene Sharp Diktatúrából demokráciába című könyvét, csatlakozz a diákszervezetekhez és vállald a polgári engedetlenséget? Az utóbbi hangzik el. Amikor van lehetőségem két percre felállni egy színpadra, én mindig arról beszélek, hogy mit tudsz csinálni. A szolidaritás ma a rátelepedéssel egyenlő? Oké, nem muszáj nekem ezt csinálnom, csak akkor nincsenek a koncertek, nincs 60 millió forint a tanárok sztrájkalapjába, nincs a szimbólum. Ha mi nem megyünk, akkor Szombathelyen nem történik meg az, hogy kiállok a színpadra, elmondom, hogy bele lehet állni az egy hetes polgári engedetlenségbe, legyen bátorságotok! És bumm, beleállnak, ennek hatására.
Nem a propaganda fáj, hanem az, amikor segítek megszervezni egy kiállást óvónőknek, aztán azt mondják, hogy »nagyon szépen köszönjük, de kérlek, ne gyere el, mert amikor az egyik fideszes óvónéni megtudta, hogy jönnél, elment a templomba imádkozni, hogy ne gyere«. Ezen lehet röhögni, de azért rossz érzés. Vagy azt mondják, hogy »gyere el vidékre, tök jó, ha megcsinálod a live-ot, de nem szeretnénk, hogyha felszólalnál, mert megosztó vagy«. Itt érhető tetten, hogy mekkora kárt okoz a propaganda. Pécsett például a pedagógustüntetés szervezőivel egy órát beszélgettünk a felmerülő ellentmondásokról velem kapcsolatban, aminek minden részlete a rólam és a mozgalomról kialakított karaktergyilkosságra épült, amit a propaganda kreált. Szerencsére nyitottak voltak a résztvevők, és eloszlattuk a kételyeket tényekkel. Erre bármikor nyitott vagyok.
A noÁros tüntetéseknek visszatérő eleme a koncertek és beszédek keveredése a színpadon. Miért hiszel ennyire ebben a műfajban?
Igazából nem tudom, hogy jó-e. De az biztos, hogy olyan formátum, amit eddig nem csináltunk. Most is keressük az eszközöket. Lehet, hogy a legközelebbi tüntetésen nem is kell megszólalni. De beszéltünk Srđa Popovićról, ugye náluk ugyanígy kezdődött Belgrádban, volt egy koncert, ami berobbantotta az emberek lelkét. Szerintem a tüntetés egy ünnep, azt ünnepeljük meg, hogy mit csináltunk addig. A blokádot, az útlezárást, a tankerületek meglátogatását, azt, hogy kitűztük a kilenc pontot különböző helyekre. De ha most megnézzük csak azt a három eseményt, amit mi szerveztünk idén, április elseje, október 5-e, illetve az október 23-a, ahol az ADOM Diákmozgalom tüntetésében segítettünk: szerintem berobbantak a dolgok. És igenis van affinitás az emberben, hogy azt mondják, gyerünk, most már csináljuk.
És amit nagyon markánsan szeretnék kimondani, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális szféra problémáinak megváltoztatásához már nem ezzel a kormánnyal kell beszélgetni, mert ez a kormány alkalmatlan rá. Ezt a rendszert meg kell változtatni, meg kell dönteni a Fidesz rendszerét. 12 év volt arra, hogy ez jobb legyen, és szarabb lett. Minden szinten. És véget nem érő támogatás volt a kezükben. Brutális mennyiségű EU-s pénz és olyan lehetőségek, amikkel egy XXI. századi oktatást, egészségügyi- és szociális szférát tudtak volna felépíteni. De ez nem sikerült, ez a rendszer alkalmatlan erre. És nézzük meg a kommunikációjukat: kiröhögik a pedagógusokat, megalázzák az egészségügyi dolgozókat, szarba se veszik a szociális szférában dolgozókat. Akkor ez egy rossz rendszer. Lehet azt mondani, hogy szakmai alapon kell erről beszélni. Igen, igen. A szakembereknek. A szakemberek rakják össze a kilenc pontot és rakják mögé azt a tudást, amire szükségünk van. A mi feladatunk pedig az, hogy ez a rendszer megbukjon, és utána jöjjön egy alternatíva, amire lehet szavazni.”
