1915. július 18-án kezdődött a második isonzói csata. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország csapatai között zajló ütközet egészen augusztus 3-áig tartott. A tizenhat napos csata az első világháború egyik összecsapása volt, amely egyik fél számára sem hozott áttörést.
Az első isonzói csata nem azzal az eredménnyel végződött, amely áttörést hozott volna az olaszoknak, ezért főparancsnokuk, Luigi Cadorna tábornok újabb támadásra készült, ezúttal a nehéztüzérség támogatásával. A tábornok kiadta a parancsot a 2. és 3. olasz hadseregnek az osztrák–magyar csapatok megtámadására.
1882-ben Olaszország ugyan csatlakozott ahhoz a katonai szövetségez, melyet az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország hozott létre, az első világháborúban eltávolodott a hármas szövetség másik két tagjától. Mind az Olasz Királyság, mind a Monarchia ellenőrzése alatt akarta tartani a Balkán-félszigetet, előbbi pedig Ferenc József birodalmának olasz többségű területeit is szerette volna magáénak tudni.
1914. július 28-a után Olaszország nem csatlakozott az antant elleni hadüzenethez, amely óvatosságra intette a központi hatalmakat. 1915 áprilisában, Londonban az olaszok titokban megegyeztek az antant hatalmakkal. E szerint hadba lépés esetén megkapják - többek között - Dalmácia nagy részét, Carniolát, Dél-Tirolt, valamint török területeket. 1915. május 23-án az olaszok az antant hatalmak oldalán harcoltak a Nagy Háborúban és a hadüzenetet követően megtámadták a Monarchiát.
A hadműveletek főparancsnoka, Luigi Cadorna tábornok az Isonzó folyón akart átkelni a katonákkal, majd egyszerre szeretett volna támadást indítani az Isztriai-félsziget és a Dráva vonalának irányában.
Azonban a haditerv nem vette figyelembe a terepviszonyok nehézségeit, ezért a Monarchia főparancsnoksága időben tudott cselekedni és megakadályozta a betörést. A Svetozar Boroevics von Bojna irányítása alatt álló osztrák–magyar csapatok kiépíthették állásaikat a Karszt-fennsíkon, ugyanis Cadorna megtorpant Caporetto elfoglalása után. Azonban a Monarchia hiába védte ki a betörést, 1915 júniusában kétszeres túlerő támadta meg az olaszok részéről.
Július első napjaiban megérkezett a XX. magyar hadtest, valamint Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök Isonzóhoz küldte a grazi hadosztályt és a balkáni erők jelentős részét is. Cadornának gyorsan kellett cselekednie. Július 18-án újból támadást indított. Az olaszok elsődleges célja ezúttal Görz (mai nevén Gorizia) elfoglalása volt.
A tizenhat napig tartó csatában katonák százezrei gyakran kéziharcban, karddal, késsel, valamint bajonettel küzdöttek. Eközben mindkét oldalról nehéztüzérség bombázott. Becslések szerint közel kilencvenezer ember vesztette életét.
Az olaszok július 25-én elfoglalták a Monte San Michele-magaslatot. A honvédek végül visszaszorították az olasz erőket. Augusztus 3-án Cadorna és Emanuel Filberto, Aosta hercege leállította a támadást és saját védelmi vonalakat építettek ki. Az olaszok lemondtak arról, hogy egyetlen rohammal törjék át az osztrák–magyar állásokat. Állóháborúra készültek. Boroevics és Habsburg Jenő főherceg elkezdett komolyabb védműveket kiépíteni. A főherceg utasítására mészkőbe vájt lövészárkokat készítettek.
1917 decemberéig, a caporettói áttörésig tizenkét ütközetet vívtak meg Isonzónál.
