Mire e sorok megjelennek, már lezajlott a Kossuth téren az Egységes Diákfront „országos tanévnyitó” nevű bemelegítő tüntetése a Kossuth téren.
Hogy belebukott-e a kormány, majd kiderül.
Mindenesetre azért becézték „bemelegítő tüntetésnek”, mert a nagy durranást szeptember 15-ére ígérik.
Már most döngetik a mellkasukat, hogy hajaj, két hét múlva milyen sokan lesznek, olyat még Magyarország nem látott. Ráadásul – némi árukapcsolással és hogy hangosabban szóljon az Orbán, takarodj! – egyesülnek az akkumulátorgyárak ellen tüntizőkkel. (Hiszen Magyarországnak nincs joga munkahelyteremtő, gazdaságpörgető akkumulátorgyárakhoz, azok csak Németországba meg a birodalmi központokba települhetnek – s települnek is tucatjával.)
Szóval két hét múlva megnézheti magát a kormány. Az ifjak megújult erővel készülnek „az elnyomó hatalom” elleni harcra, és példát akarnak mutatni a felnőtteknek demokráciából.
Bizonyos Perlaki-Borsos Noel, az Egységes Diákfront elnökségi tagja megropogtatta rágóizmait, s tudatta: kevesebb beszédre és több hídfoglalásra számítsunk. Tudniillik nincs is annál demokratikusabb, mint eltorlaszolni a hidakat, megbénítani a várost, órákra föltartóztatni a hazafelé vagy gyermekükért az óvodába loholó édesanyákat, édesapákat.
Zárójelben: Budaházy Györgyöt az Erzsébet híd 2002-es lezárása miatt harminc nap közérdekű munkára ítélte a bíróság.
Hogy akkoriban, az MSZP–SZDSZ országlása idején milyen nagy volt a demokrácia, arra kedves emlékeztető: az egyik rendőr a földre akarta teperni Budaházyt, mire egyik bajtársa megérintette őt, és azt kérte, ne vigyék el. Erre a rendőr elővette a pisztolyát, s a tüntető fejéhez tartotta. Így fest tehát a demokrácia, mikor az Egységes Diákfrontnak kedves baloldal kormányoz. Bezzeg jobboldali kormányzás idején akkora a diktatúra, hogy következmények nélkül lehet dzsemborizni.
2012-ben a Hallgatói Hálózat (Haha) nevű Soros-szervezet foglalt el hidakat, mégsem verte őket bilincsbe a karhatalom, nem fogtak fegyvert a halántékukhoz. 2018-ban Tordai „Cöfcöfcöf” Bence és haverjai ütöttek tanyát a hidakon, mégsem kínálták meg őket szívlapáttal.
Hát ezért olyan nagy a Perlaki-Borsos pubik mellénye, ezért fenyegetőzhetnek hídblokáddal: mert tudják, a mostani rendőrség kenyérre kenhető, s nem fogja a szemüket kilőni, ahogyan Gyurcsányék 2006 őszén Csorba Attiláét meg Nagy Lászlóét.
A diákfront azonnali, ötvenszázalékos béremelést követel a tanároknak. De hát mi köze egy diákszervezetnek a tanárok fizetéséhez? Mintha a légikisasszonyok a raktári anyagmozgatók nettójáért aggódnának. Az ember esze megáll! Továbbá mi köze az akkumulátorgyáraknak az oktatáshoz? Milyen megfontolásból tüntikéznek majd ezek együtt? Hátha akkor többen lesznek? Vagy így könnyebb utólag elszámolni a dollárokkal?
Már azt se hitte el nekik senki (talán ők se maguknak), hogy saját zsebből fizették a korábbi tüntetések több tíz milliós költségeit, színpadtechnikáját. Fölteszem, a 17 ezres Noár-pulcsik bevételét nem a hangosításra fordították. Erre valami megmoccanhatott az ő buksijukban is, mert a diákfront a minap bejelentette: kalapozásba kezdenek, hogy legyen miből tüntetniük.
Hát eddig miből hancúroztatok, édes szíveim? Azért csak megnézném ennek a vándorcirkusznak a költségvetését, pénzügyi elszámolását, ha van egyáltalán olyanjuk. Még a végén kiderülne, hogy ők is úgy működnek, mint Karácsonyék. Dolláralapon.
Robert F. Kennedy Jr. amerikai demokrata elnökjelölt épp a minap ismerte el, amit minden épeszű ember idáig is tudott: az Egyesült Államok titkosszolgálata világszerte pénzeli a hozzá közeli médiumokat. Ám nemcsak a sajtót, hanem pártokat és úgynevezett „civil” szervezeteket is.
Kiábrándulnék az Egyesült Államokból, ha a Tanítanék Mozgalom, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete vagy ez a diákfront nem kapna tőlük pár dollárt a sok vergődésért.
(Magyar Nemzet)
