Immáron tizenkét éve, hogy nincs közöttünk a rendszerváltozás időszakának egyik legnagyobb gondolkodója, legélesebb szemű kritikusa, Csurka István drámaíró, politikus, aki most, március 27-én töltené be 90. életévét.
A rendszerváltoztatás után három évvel alakult meg a MIÉP, amelyet az MDF-ből kizárt nagyszerű író, Csurka István alapított. Új pártja vállaltan radikális, nemzeti, konzervatív értékeket tűzött zászlajára, ezzel akkortájt meglepően új politikai irányvonalat, retorikát képviselve.
A MIÉP jelmondata így szólt:
Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar.
Csurka akkori ars poeticája nem véletlenül hirdetett úgynevezett harmadik utat, a MIÉP ugyanis mindkét, addigra kialakult tömbtől kellő távolságot akart tartani, a baloldaltól zsigeri undora miatt, az MDF képviselte, mérsékelten konzervatív jobb oldaltól pedig Csurka fenntartásai, személyes rossz élményei okán.
A »se nem jobb, se nem bal« a csurkai értelmezési horizonton természetesen köszönő viszonyban sincs a Jobbik és a mai ballib formációk összebútorozásával.
Csurka István valódi politikai látnok volt, amit mára egyre többen ismernek el. Döbbenetes erejű, akkoriban talán túlzásnak, helyenként apokaliptikusnak tűnő víziói egy része mára lassan rögvalósággá válik, s akik anno átkozták, vagy épp rálegyintettek erős mondatai miatt, azok is jórészt elhallgattak már.
Hátborzongató olvasni például az alábbi, Csurka István által 1998-ban leírt sorokat:
"A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük."
Váteszhez illő, döbbenetes gondolatok ezek, amelyek beigazolódását Csurka István már nem élhette meg. Végignézte viszont a fiatal radikálisokból álló Jobbik 2003-as párttá alakulását, amit Kovács Dávid elnök neve fémjelzett. A MIÉP és a Jobbik közös irányvonalát mi sem jelzi jobban, hogy 2006-ban választási szövetséget kötve indultak el az országgyűlési választásokon, MIÉP - Jobbik Harmadik út néven. Nem sikerült elérniük a bejutási küszöböt, így a szövetség felbomlott. Még abban az évben új elnöke lett a Jobbiknak, a fiatal Vona Gábor személyében, aki programjával, retorikájával nem titkoltan az egykori MIÉP bázis szavazótáborát is megszólította, és persze a fiatalokat.
A 2010-es választásokhoz közeledve a Jobbik egyre komolyabb erőt képviselt, s érezhető volt, hogy a radikális oldalon végérvényesen elfoglalja a MIÉP egykori helyét. Talán részben ez a sértettség is generálhatta azt a mondatot, amit Csurka István egy 2009-es, hódmezővásárhelyi fórumon mondott el, s amely így szólt:
"Aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete."
Csurka István (Budapest, 1934. március 27. – Budapest, 2012. február 4.) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta. A rendszerváltás hajnalán a monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta „Új magyar önépítés” címmel, illetve aktívan részt vett a lakiteleki találkozó munkájában is, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt.
