Némelyek nagy energiát fektetnek abba, hogy felhívják a figyelmet Magyar Péter kapcsán arra a disszonanciára, amibe az a bizonyos gyűlölet-koalíció újra és újra belekeveredik. Nem kell! Meg kéne végre érteni, hogy az ő köreiken belül egyelőre az is vita tárgyát képzi, hogy a transz nő, nő-e. Márpedig, aki a vesszőt sem érti, azzal felesleges vitázni az ábécéről.
Először is a transz nő nem nő. Sem biológiai, sem egyéb más értelemben. Nem is létezik az a bizonyos “más értelemben”. Akit ők transz nőnek hívnak, az egy homoszexuális férfi női ruhában. Pont. És ezen kitérő után térjünk is rá a lényegre. Olybá tűnik, hogy könyvtárakat is kiolvashat az az ember, akiben ez a felhalmozott lexikális tudás nem társul értelemmel. Ennek számtalan példáját láthatjuk nap, mint nap. Már kiléptünk az ideológiák csatározásának korából, és mára a józanság vív harcot a retardizmussal szemben. Az Úrnak pedig valamiért úgy tetszett, hogy előbb a gőgös írástudókat szolgáltatta ki ennek a tévelygésnek, ami a felfuvalkodottságukból táplálkozik, és a romlás útjára vezeti őket. De ha ezt felismerjük, akkor ez azt is jelenti, hogy a felelősség nem lehet csak és kizárólag azoké, akik jelenleg alvajáróként botorkálnak a világban.
Magyar Péter a jobb és baloldal közös szégyene.
Kezdem a jobboldallal. Ezt az embert, – mármint a budai vamzerre gondolok – nem személyében, hanem karakterében érdemes vizsgálni. Az unalmas menedzser öltözékével, és az egész szürke és számító lényével együtt egy jól körülírható archetípus a NER-en belül. Ő testesíti meg mindazt, amit okkal bírálnak a rendszerben. A haszontalan haszonélvező. Az ilyenek miatt sározódik be azoknak a neve, akik a politikát nem utópisztikus álmokat kergetve vallásos bigottsággal szemlélik. Azoknak, akik két lábbal a földön járva abba vetik a bizalmukat, hogy minden jó és rossz tulajdonságával együtt a mostani rendszer képes szavatolni a hazájuk és a gyermekeik jövőjét azokkal a félkegyelműekkel ellentétben, akik jelenleg a hatalomért ácsingóznak. A Magyar Péterek ott ülnek most is az asztalok mellett és lakmároznak, és ha majd sós lesz az étel, vagy savanykás a bor, akkor megsértődnek és másnap a Guardian címlapján kiáltanak maffia államot. Elmúltak már az azok az idők, amikor ez is belefért. Szét kell nézni az asztaloknál, kinyitni a szekrényeket, fel kell menni a padlásra, hátha lapulnak még ott Magyar Péterek valahol! Biztos vagyok benne, hogy igaz lesz az ősi bölcsesség: aki keres az talál!
Ami pedig a baloldalt illeti. Mára a “baloldal” egy gyűjtőnévvé silányodott. Így nevezünk mindent, ami az Isten és a természet ellen munkálkodik. Március 15. kapcsán fontos felidézni, hogy egykor még létezett nemzeti liberalizmus, s maga a liberalizmus is, mint eszme a szabadság utáni olthatatlan vágyakozást jelentette, mára pedig nem többet, mint istentelenséget és análszex-kultuszt. És napjainkban ez az eszme is csak “baloldali” gyűjtőnéven belül értelmezhető. Előjáróban talán annyit: isteni szerencse, hogy a Tolvajkergetőket nem a liberálisok találtak ki, mert akkor ma minden jobboldalinak legitim módon lopkodhatnák a biciklijét. Ezt jobban nem lehet leírni. Je suis ezeknek minden, meg köcsög színekre világítják az összes műemléket, de ha a halott nők és gyerekek oroszok, akkor épp nem érnek rá. Bekapcsolják a pedofil radart, de menten ordítanak, hogy: “kapcsold le!” amikor felvillannak rajta a sajátjaik. Üldözik a féldiktatórikus rezsimeket, ahol minden kritikus hangot betiltanak, börtönbe zárnak, megfojtanak, de ha kék-sárga a hurok az áldozat nyakán, akkor nem látnak semmit. A halálba me tooznak bárkit, de ha a bántalmazó azt üvölti: 01G, akkor kiröhögik az áldozatot.
Siránkoznak ha fólia kerül a szodomista propagandára, de habzó szájjal égetnek Puskint. Minden álságos jajveszékelésük, és színpadi szolidaritásuk csak addig tart, míg annak haszonélvezői. Rajtuk mit lehet számonkérni? De komolyan kérdezem. Ők miben hisznek? Lukács Adorján fogalmazta meg tökéletesen: ha holnap Orbán Viktor kiáll a Kossuth térre, és azt üvölti O1G, akkor ezek másnap Orbánt kezdik isteníteni. Hordozzák csak körbe az új üdvözítőjüket, hozzájuk való. Az ajkak forradalmárai, akik a kézre nem figyelnek erre kárhoztatnak. Újra és újra elhitetik saját magukat, hogy ez a biztos recept, akkor hajrá! Ha nem történelmi időket élnénk az ember hajlamos lenne röhögni rajtuk, ahogy minden alkalommal, ha valami hatásvadász szálhámos jól teljesít az aktuális lájk versenyen, akkor ezek rohannak követni az új messiásukat a médiájukkal kezdve, a megmondóembereiken és celebjeiken át a táblás Józsiig bezárólag. Biden óta ehhez a helytartóság nagykövetség is hozzáteszi a magáét, jönnek azonnal a nemzetközi cikkek is az új felkentről, meg a mérések és elemzések a megfordult esélyekről, s közben a valóságot huszadjára sem kívánják figyelembe venni, ami pedig ez: az internetes lájkok, amiért cserébe lelkeket adnak el, csalóka. Az interneten nem véletlenül aktív és agresszív ez a közeg. Van idejük! A normális emberek pedig mindeközben nem a kommentelőkkel háborúznak, nem röhögő fejeket pakolnak a bejegyzésekre, nem fenyegetőznek a húsz kilós formájukkal az online térben, nem terrorizálnak női riportereket a tüntetéseken, hanem nevelik a gyerekeiket, dolgoznak, ellátják a háztartásbeli teendőiket. Magyarul: élnek.
Egy azonban biztos. Ha ez az őrült korszak a maga suicid természetével a civilizációnk végéhez vezet majd, és annak esetlegesen lesznek túlélői, akkor azok úgy fogják kezdeni a memoárjaikat: ez az egész a klímavédelemmel kezdődött.
(PS)
