A közelgő amerikai elnökválasztás, amelyre 2024. november 5-én kerül sor, abszolút jelentőséggel bír. Nemcsak az Egyesült Államok, sőt az egész Nyugat, hanem az egész emberiség sorsa is nagyban függ az eredményüktől. A világ a nukleáris háború, egy teljes körű és totális harmadik világháború szélén tántorog Oroszország és a NATO-országok között, és hogy ki kerül a Fehér Ház élére a következő ciklusban, az végső soron meghatározza, hogy az emberiség létezni fog-e vagy sem.
Ezért olyan fontos, hogy újra megnézzük a két jelöltet ezen a választáson, hogy elgondolkodjunk a platformjaikon és az álláspontjaikon.
Biden ma minden bizonnyal egy gyengeelméjű rokkantat képvisel, akinél a szenilis demencia egyértelmű jelei mutatkoznak. De furcsa módon ez szinte semmit sem számít. Biden csak egy homlokzat, egy jelzőtábla az Egyesült Államokban szilárdan hatalmon lévő demokrata párti politikai elit számára, amely szilárd konszenzusra jutott Bidenről. Elvileg Biden egy holttesttel is kormányozhatna. Nem változtatna semmin. A globalisták (néha "világkormánynak" nevezett) összetartó csoportosulása áll mögötte, amely nemcsak az amerikai mélyállam nagy részét, hanem az európai és globális liberális eliteket is egyesíti.
Ideológiailag Biden a globalizmus, vagyis az emberiségnek a liberális technokrata elitek uralma alatt történő egyesítésének projektje, a szuverén nemzetállamok eltörlésével és a népek és vallások teljes keveredésével. Ez egyfajta új Bábel tornyának projektje. Az ortodox keresztények és sok más felekezetű keresztény tradicionalista természetesen ebben az "Antikrisztus eljövetelét" látja. A globalisták (Yuval Harari, Klaus Schwab, Raymond Kurzweil, Maurice Strong) nyíltan beszélnek arról, hogy az emberiséget mesterséges intelligenciával és kiborgokkal kell helyettesíteni, és a nemek és etnikumok eltörlése már most is tény a nyugati társadalmakban. Személy szerint Bidenen egyáltalán nem múlik semmi ennek a projektnek a megvalósításában. Ő nem hoz döntéseket, csupán a világglobalizmus nemzetközi központjának meghatalmazott képviselőjének szerepét tölti be.
Politikailag Biden a Demokrata Pártra támaszkodik, amely - álláspontjainak sokféleségével és a nem globalista pólusok és személyiségek, például a szélsőbaloldali Bernie Sanders vagy Robert Kennedy jelenlétével együtt - belső megállapodásra jutott, hogy támogatja őt. Ráadásul Biden alkalmatlansága senkit sem riaszt el, hiszen a valódi hatalmat egészen más - fiatalabb és racionálisabb - személyiségek birtokolják. De nem ez a lényeg: Biden mögött egy olyan ideológia áll, amely ma már széles körben elterjedt a világban. A világ politikai és gazdasági elitjének nagy része valamilyen mértékben liberális. A liberalizmus mélyen beágyazódott az oktatásba, a tudományba, a kultúrába, az információba, a gazdaságba, az üzleti életbe, a politikába, sőt bolygószintűen a technológiába is. Biden csak egy pont, ahol e globális háló sugarai összefutnak. Ugyanakkor az Egyesült Államokban a Demokrata Párt lett a politikai megtestesítője. A demokraták az Egyesült Államokban egyre kevésbé törődnek magukkal az amerikaiakkal, és egyre inkább azzal, hogy mindenáron - akár egy világháború árán is (Oroszországgal és Kínával) - megőrizzék globális dominanciájukat. Bizonyos értelemben magát az Egyesült Államokat is hajlandóak feláldozni. Ez teszi őket rendkívül veszélyessé.
A Biden mögött állók globalista programját az amerikai neokonzervatív körök képviselői is osztják. Ezek egykori trockisták, akik gyűlölik Oroszországot, és úgy vélik, hogy a világforradalom csak a kapitalizmus, azaz a globális Nyugat teljes győzelme után lehetséges világméretekben. Ezért ezt a célt a kapitalista globalizáció ciklusának végére halasztották, remélve, hogy később, a liberális Nyugat globális győzelme után visszatérhetnek a proletárforradalom témájához. A neokonok sólyomként viselkednek, ragaszkodnak az egypólusú világhoz, teljes mértékben támogatják Izraelt és különösen a gázai népirtást. A demokraták között is vannak neokonok, de a legtöbbjük a republikánusok között összpontosul, ahol a Trumppal ellentétes pólust képviselik. Bizonyos értelemben ők a demokraták ötödik oszlopát és Biden csoportját alkotják a Republikánus Pártban.
És végül az amerikai mély állam, a Deep State. Itt a kormánytisztviselők, csúcsbürokraták, a hadsereg és a különleges szolgálatok pártoktól független csúcsáról, illetve főszereplőiről van szó, akik az amerikai államiság egyfajta "őrzőit" testesítik meg. Az amerikai Mély Államnak hagyományosan két vektora van, amelyek pontosan a demokraták és a republikánusok hagyományos politikájában testesülnek meg. Az egyik vektor a globális dominancia és a liberalizmus bolygószintű elterjesztése (a demokraták politikája), a másik vektor pedig az USA mint nagy szuperhatalom, mint a világpolitika hegemónjának megerősítése (a republikánusok politikája). Könnyen belátható, hogy ezek nem egymást kizáró vonalak, hanem mindkét vektor ugyanarra a célra irányul, különböző árnyalatokkal. Ezért az amerikai Mélyállam az általános irányvonal letéteményese, minden alkalommal megadva a pártok egyensúlyának, hogy a fejlődés egyik vektorát válasszák, és mindkettővel a Mélyállam alapvetően elégedett.
Ezen a ponton Biden csoportosítása pontosabban tükrözi ennek az amerikai csúcsbürokráciának az érdekeit és értékeit.
Biden az ideológiától a mély államig számos kritikus hatalmi tényezőt koncentrál, ráadásul a nagy pénzügyi vállalatok, a világsajtó és a globális monopóliumok ellenőrzése mögött is áll. Személyes gyengesége és szenilis demenciája arra kényszeríti a mögötte álló globalistákat, hogy antidemokratikus módszereket erőltessenek, hogy hatalmon tartsák. Egyik legutóbbi kampánygyűlésen tartott beszédében Biden egyenesen kijelentette, hogy "itt az ideje, hogy a szabadságot a demokrácia fölé helyezzük". Ez nem egy újabb cáfolat volt, hanem a globalisták terve. Ha nem lehet demokratikus módszerekkel megtartani a hatalmat, akkor a "szabadság" jelszava alatt bármilyen nem demokratikus folyamatok zajlanak, ami valójában egy globalista diktatúra kiépítése. Az Oroszország elleni háború jogi alapot ad erre, és Biden megismételheti Zelenszkij trükkjét, aki a választások törlése után is hatalmon maradt. Macron Franciaországban, aki az európai parlamenti választásokon megsemmisítő vereséget szenvedett a jobboldaltól, és még Scholz Németországban is, aki rohamosan veszít a támogatottságából, ugyanezt választhatja. A nyugati globalisták egyértelműen a közvetlen diktatúra létrehozásának és a demokrácia eltörlésének forgatókönyvét fontolgatják.
Az emberiség számára Biden győzelme vagy pusztán az a tény, hogy bármilyen minőségben hatalmon marad, katasztrófa lesz. A globalisták folytatni fogják az Új Babilon építését, ragaszkodva a világkormányhoz, és ez a meglévő konfliktusok kiéleződésével és újak kezdetével jár. Biden a háborút jelenti. Vég nélkül és éle nélkül.
Donald Trump mögött egészen más erők állnak. Ez valóban egy alternatíva Bidennel és a globalisták csoportjával szemben, méghozzá egy sokkal ellentétesebb alternatíva. Ezért volt Trump első elnöki ciklusa egy folyamatos botrány. Az amerikai establishment kategorikusan elutasította őt, és nem nyugodott, amíg Biden le nem váltotta.
Trump, Bidennel ellentétben, okos, markáns, impulzív és erős akaratú. Egyénileg, kora ellenére fitt, szenvedélyes, energikus és éber. Ráadásul, míg Biden csapatember és lényegében a globalista körök pártfogoltja, Trump magányos ember, a személyes sikerről szóló amerikai álom megtestesítője. Nárcisztikus és egoista, de nagyon ügyes és sikeres politikus.
Ideológiailag Trump a klasszikus amerikai konzervatívokból (nem neokonokból!) merít. Őket gyakran paleokonzervatívoknak nevezik. Ők a republikánusok hagyományos izolacionista hagyományának örökösei, ami Trump "Amerika az első!" szlogenjében is kifejeződik. Ezek a klasszikus konzervatívok a hagyományos értékeket védik: a férfiból és nőből álló normális családot, a keresztény hitet, valamint az amerikai kultúrában megszokott tisztesség és normák megőrzését.
A paleokonzervatívok ideológiája a külpolitikában az Egyesült Államok mint szuverén nemzetállam megerősítésében merül ki (innen Trump "Make America Great Again" szlogenje), és a más országok politikájába való beavatkozás elutasításában, ha az nem fenyegeti közvetlenül az Egyesült Államok biztonságát és érdekeit.
Más szóval Trump ideológiai platformja teljesen ellentétes Biden ideológiai platformjával. Ma ezt az ideológiát leggyakrabban magához Trumphoz kötik, és "trumpizmus" néven definiálják.
Érdemes megjegyezni, hogy választási és szociológiai szempontból az ilyen ideológiát az amerikaiak szinte többsége osztja - különösen a két partvidék csíkjai közötti középső államokban. Az átlag amerikai konzervatív és tradicionális, bár az individualizmus kultúrája miatt közömbösek mások, köztük a hatóságok véleménye iránt. A saját erejükbe vetett hit szkeptikussá teszi a hagyományos amerikaiakat a szövetségi kormánnyal szemben, amely definíció szerint csak korlátozza szabadságukat. Ennek a hétköznapi amerikainak a közvetlen megszólítása - a politikai, pénzügyi és médiaelit feje fölött - tette lehetővé, hogy Trumpot 2016-ban elnökké válasszák.
Mivel a republikánusok között vannak paleokonzervatívok és neokonzervatívok is, a Republikánus Párt nagyrészt megosztott. A neokonok közelebb állnak Bidenhez és a mögötte álló erőkhöz, míg Trump ideológiája szembemegy az ő elvi álláspontjukkal. Az egyetlen dolog, ami összeköti őket, az Amerika nagyságának kinyilvánítása és az a vágy, hogy katonai-stratégiai és gazdasági téren megerősítsék hatalmát. Ráadásul az egykori trockistáknak az új politikájuk évtizedei alatt sikerült befolyásos és nagy tekintélyű agytrösztöket létrehozniuk az Egyesült Államokban, valamint a már meglévőket is beszivárogtatniuk képviselőikkel. A paleokonzervatívoknak szinte egyetlen komoly agytrösztjük sem maradt.
Buchanan az 1990-es években arról panaszkodott, hogy a neokonok egyszerűen elfoglalták a Republikánus Pártot, és háttérbe szorították a hagyománytisztelő politikusokat. Ez egy akna, amelyet Trump alatt helyeztek el.
Másrészt viszont a republikánusok számára a választások számítanak, és közülük sok jelentős politikus - kongresszusi képviselők, szenátorok és kormányzók - figyelembe veszik Trump óriási népszerűségét a választók körében, és kénytelenek őt támogatni, akár pragmatikus okokból is. Ez magyarázza Trump kritikus súlyát a republikánus elnökjelöltek között. A republikánusok - nemcsak a paleokonzervatívok, hanem az egyszerű pragmatikusok számára is - Trump a hatalom kulcsa.
A neokonok azonban továbbra is egy rendkívül befolyásos csoport marad, amellyel Trump aligha fogja megkockáztatni a szakítást.
A mély állam hozzáállása Trumppal szemben kezdettől fogva meglehetősen hűvös volt. A felső bürokrácia szemében Trump egy feltörekvő, sőt, egy marginalizált személynek tűnt, aki az amerikaiak számára népszerű és hagyományos, de mégis némileg veszélyes eszmékre támaszkodik. Ráadásul az establishmentben sem rendelkezett elegendő támogatással. Innen ered a konfliktus a CIA-val és más szolgálatokkal, amely Trump elnökségének első napjaitól, 2017-től kezdődött.
A Mély Állam egyértelműen nem áll Trump oldalán, ugyanakkor nem hagyhatják figyelmen kívül a népszerűségét a lakosság körében, és azt sem, hogy az USA mint állam megerősödése nem mond ellent a Mély Állam képviselőinek alapvető érdekeinek. Ha akarná, Trump ebben a közegben is képes lenne impozáns támogatói csoportot létrehozni, de a politikai temperamentuma nem alkalmas erre. Inkább spontán és impulzív módon, saját erejére támaszkodva cselekszik. Ez csábítja a szavazókat, akik egy kulturálisan ismerős amerikai archetípust látnak benne.
Ha Trumpnak minden esély ellenére sikerül megnyernie a 2024-es elnökválasztást, a Mély Államhoz fűződő viszonya minden bizonnyal megváltozik. Miután felismerte alakjának nem véletlenszerűségét, a Mély Állam egyértelműen megpróbál majd rendszerszintű kapcsolatot kialakítani vele.
Valószínűleg a gyenge Biden mögött álló globalisták megpróbálják majd az erős Trumpot eltávolítani a választásokról, és mindenáron megakadályozni, hogy elnök legyen. Itt minden módszer szóba jöhet: merénylet, bebörtönzés, zavargások és tiltakozó akciók szervezése, egészen a puccsig vagy polgárháborúig. Vagy a ciklus végén Biden kirobbantja a harmadik világháborút. Ez is nagyon valószínű.
Mivel a globalisták komoly támogatást élveznek a Mély Állam részéről, a fenti forgatókönyvek bármelyikére hivatkozhatnak.
Ha azonban feltételezzük, hogy a népszerű és populista Trump győz és elnök lesz, az természetesen az egész világpolitikát a legkomolyabban befolyásolja.
Először is, egy ilyen ideológiájú amerikai elnök második ciklusa megmutatja majd, hogy az első ciklus minta volt, és nem egy (a globalisták számára) "szerencsétlen" baleset. Az egypólusú világot és a globalista projektet nemcsak a többpólusú világ támogatói - Oroszország, Kína, az iszlám országok - fogják elutasítani, hanem maguk az amerikaiak is. Ez hatalmas csapást mér a liberális-globalista elit teljes hálózatára. És nagy valószínűséggel egy ilyen csapást nem fognak kiheverni.
Objektíve Trump egy olyan többpólusú világrend kiváltója lehet, amelyben az USA fontos, de nem domináns szerepet fog betölteni. "Amerika újra nagy lesz", de nemzetállamként, nem pedig globalista világhegemónként.
Ugyanakkor természetesen a ma létező és a globalisták által kirobbantott konfliktusok nem fognak maguktól megszűnni. Trump követelései Oroszországgal szemben, hogy fejezze be az ukrajnai háborút, reálisak, de általában elég kemények lesznek. Az Izraelnek a Gázai övezetben nyújtott támogatása nem lesz kevésbé feltétel nélküli, mint Bidené. Trump ráadásul Netanjahu jobboldali politikáját rokon típusnak tekinti. Kínával szemben pedig meglehetősen kemény politikát fog folytatni, különösen az USA-ban működő kínai vállalkozásokra gyakorolt nyomásgyakorlás terén.
A fő különbség Trump és Biden között az, hogy az előbbi a racionálisan kiszámított amerikai nemzeti érdekekre fog összpontosítani (ami a nemzetközi kapcsolatokban a realizmusnak felel meg), mégpedig az erőviszonyok és az erőforrások pragmatikus figyelembevételével. Míg a Biden mögött álló globalisták ideológiája bizonyos értelemben totalitárius és kompromisszummentes.
Trump számára a nukleáris apokalipszis elfogadhatatlan ár bármiért. Biden számára, és ami a legfontosabb, azok számára, akik Új Babilon uralkodóinak képzelik magukat, minden forog kockán. És viselkedésük még kritikus helyzetben is kiszámíthatatlan.
Míg Trump csak egy játékos. Nagyon kemény és dacos, de korlátozza a racionalitás és a konkrét haszon értékelése. Trumpot aligha lehet meggyőzni, de alkudozni lehet vele. Biden és az urai őrültek.
A 2024 novemberi amerikai választások megválaszolják a kérdést, hogy van-e még esélye az emberiségnek vagy nincs. Nem több és nem kevesebb.
