Novák Előd megadta a kegyelemdöfést...
Lemondok a jobbikos pártalapítványi kuratóriumi tagságomról, miután a közösség pénzét hatalomtechnikai célokra akarják felhasználni, a párt csődközeli anyagi helyzetében sem szégyellve nettó 400 ezres fizetéseket osztani a képviselői tiszteletdíjak mellé a pártvezetéshez lojális politikusoknak. Miközben a kisemberektől is pénzt kéregetnek az ÁSZ-bírságra, ez a dőzsölés morálisan vállalhatatlan számomra, aki a politikusi álláshalmozás ellen mindig küzdöttem; most ráadásul csak dupla fizetésekről van szó, dupla munkáról még papíron sem. Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy az ÁSZ-bírságra gyűjtött pénzt is felélték, pedig nem ezt ígérték (hanem a bírságra fordítást, vagy ha mégsem kellene, akkor az adományozóknak való visszafizetést), ráadásul még így is százmillió forintnál is nagyobb kampánytartozás van a Magyar Posta felé. A Jobbik Magyarországért Alapítvány kuratóriumának május 29-ei ülésén nagy nehezen még sikerült 2-2 es döntetlennel megakadályoznom, hogy a tervezett 4 leköszönt képviselő a még 3 hónapig egyfajta végkielégítésként folyósított, teljes mértékű képviselői tiszteletdíja mellé, párhuzamosan a pártalapítványunk is hasonló nagyságú, konkrétan nettó 400 ezres juttatást adjon „szakértésért” - szerintem inkább hallgatásért. Ugyanígy kap mandátumának több mint négy évvel ezelőtti megszűnése óta folyamatosan Pörzse Sándor is még többet, lényegében teljes képviselői fizetést hol a frakciótól, hol a pártalapítványtól, miközben az érdemi munkavégzését mindenki láthatja, hogy mi... A közpénz ilyen hatalomtechnikai eszközként való felhasználása elfogadhatatlan számomra, ugyanakkor rávilágít, hogyan miért támogatják a pártvezetést olyan sokan a képviselőink közül, s hogy miért távolodik el a frakció a párttól. A pártelnökség azonban nem tűrte a pártalapítványi leszavazást, újra szavaztak egy iránymutatást nekünk, a kuratórium elnöke pedig két nappal később ismételt szavazást kérve 3-1 arányban már átnyomta ugyanazt a gátlástalan javaslatot, mely most még csak egy képviselőt érintett, de mind a 4 kiesett képviselő nevesítetten tervben van. Újabb három nap elteltével - miután Toroczkai László feltárta a balliberális Együtt támogatását célzó, az alelnöksége idején megakadályozott javaslatot -, az egyik kurátor látszólag meggondolta magát, s a meghozott határozatot ismét felülbírálták, de a történet sajnos még mindig nem zárult le: a pártvezetés köréből olyan információhoz jutottam, hogy más keretből, diszkréten bújtatva, de ugyanúgy kifizetik a 400 ezreket négy éven át, most még a sajátos végkielégítésként folyósított képviselői tiszteletdíjakkal párhuzamosan is. Bár egy szerényebb, mértéktartó összegű, szakmai munkával párosuló megbízást tudtam volna támogatni, ezzel túlmentek minden határon. Lemondásommal egyúttal tiltakozom a Pongrátz Gergely-Érdemkereszt lényegében megszüntetésével szemben, hiszen eddig minden évértékelő része volt a díjátadás, de idén már úgy döntött a pártelnökség, hogy nem adja át az elismerést, melyet a párt „alapító atyjáról” neveztünk el.
