Hivatalosan szerdán megnyitja „kapuit” Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A „nulladik napon” még javában hatalmas eső áztatta a területet, de ez nem tántorítja el a vendégeket. Jönnek és izgalommal várják a programokat. A tusványosi eseményekre egy maroknyi dunaújvárosi csapat is elutazott.
A Tusványos 30 – Egy a tábor megnyitóján Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Tusványos egyik alapítótagja, Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára és Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere mond a programindító beszédet.
Talán le sem kell írnom, ilyenkor egy polgármester – és ezt Albert Tibor mindig is hangsúlyozza – nem csak vendéglátó, hanem identitásképző, példaadó személy is, aki abból a kultúrkörből merítve ezer szálal kötődik azokhoz a hagyományokhoz, amire az elmúlt harminc esztendő is kötelezi: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!”.
Ezt idézte a polgármester, amikor nyilatkozott nekünk:
– Ilyenkor az ember szíve mindig kicsit „felemelkedik”, s az ismeretlen szerző szavaihoz tartja is magát, ami egy székely kapura vésve maradt meg. Úgy gondolom, hogy a mostani harminc év mottójára tekintve is igaz: Egy a tábor. Az a tábor, amelyik Tusványoson találkozik midig akkora erőt ad az embereknek, hogy feltöltődnek egy évre. Mit vártam és láttam ebben a harminc évben? Egy új generáció nőtt fel mögöttünk. Bízom abban, hogy amit „Tusványos kijárt magának”, azt ők tovább viszik. Fontos, hogy ezen elvek mentén tegyék, és olyan kitartóak is legyenek, ahogyan mi tettük a harminc év alatt. Ha arra gondolok, hogy mennyire kell kiálljunk a magyarságunkért, akkor az identitásunk a legfontosabb. Ezt mindenki otthonról, az első hét évből hozza. Akkor biztosan arra tanították a szülei, hogyan viselkedjen, hogyan imádkozzon, hogyan beszéljen, milyen nyelven szólaljon meg. Ám, hogy ez miért fontos, egy élő példát idézek arra, hogy magyarságunkat mennyire rombolják. Már azt is támadják, hogy településünk önkormányzati épületének oldalára ki van írva az, hogy Városháza. Azért kell levenni, mert a felirat nem valós tényt takar, állítják. (Habár a városháza a magyar ékes nyelvben a közösség ingatlanát, házát, ügyintéző épületét jelzi! – mondja.) Nos, akkor nincs miről beszélni, nem fogjuk levenni. Nehéz az igazságtalanságot elviselni. Szimbólumaink, mint a székely zászló mellett is ki kell állnunk! Székelyföldön is probléma a gyermekáldás, de azért vannak bíztató jelek. Úgy látom, a most középkorába lépő generációnak fontos a megmaradás. Mindig elmondom nekik is, magyarságunkat, identitásunkat azért kaptuk az őseinktől, hogy őrizzük meg az utánunk jövőknek. Ha nem születik elég magyar gyermek a Kárpát-medencében, nem lesz, aki átvegye és tovább vigye. A családfenntartás fontos kötelességünk. Ehhez tartozik a hitünk, hogy meg tudjuk tartani, őrizni ezt az örökséget.
Közben az eső is odébb állt, már hangulat is van. A következő napokban szólunk majd programokról, a különböző platformokban zajló vitákról is.Pálinkás István - Duol.hu 
