„A Demokratikus Koalíció a legszélsőségesebb parlamenti párt; vállalhatatlanabb, mint a Jobbik egykori testtartása, csak éppen egy másik oldalról sérti meg a szalonképesség határát. De ugyanúgy belegázol sokak történelmi érzékenységébe, ugyanúgy veszélyezteti a jogállamiságot és hasonlóan aláássa a társadalmi rendet és a békét. Ugyanúgy magyart magyar ellen fordít, ugyanúgy viszályt szít és ugyanolyan ócska és otromba stílusban szólal meg.
Éppen ezért lett volna fontos, egyfajta közérdek, hogy a baloldal elszigetelje, kiközösítse őket. Ám ezt nem csak hogy elszalasztották, de még ugródeszkát is építettek. Egy évtized alatt elérték, bénultan szemlélték, sokszor asszisztáltak is ahhoz, hogy végül Gyurcsányék lettek a baloldal urai. Borzalmas történelmi baklövés, bűn a demokrácia ellen. De a hiba megbosszulja önmagát: most már a komplett balliberális ellenzék nézheti az árnyékkormány hátát, kulloghat mindenki Dobrev és »élcsapata« után.
Persze, sokan a jobboldalt vádolják azért, hogy Gyurcsány volt, van és úgy tűnik, hogy lesz is. Van benne némi igazság, de a felelősség nagy része a balliberális politikai, gazdasági és kulturális elité. Azoké, akik a 2006-os rendőrterror után kiálltak mellette, akik megvédték Gyurcsány miniszterelnöki székét. Azoké, akik 2009-ben békességben adták át a gyeplőt Bajnainak és megtűrték, majd befogadták maguk közé a bukott miniszterelnököt. Azoké, akik 2011-ben támogatták a pártalapítását, köztük számos áruló, magát egykor konzervatívnak nevező értelmiségi. Azoké, akik bevették 2014-ben az MSZP listájára, holott akkor még önálló listával sem Gyurcsány, sem pedig fanatikus követői nem kerültek volna be a parlamentbe. És persze felelőssége van a szivárványkoalíció minden pártjának, a külön alkut kötő Jobbiknak, a csak szavakban kritikus Momentumnak és az összes többi törpepártnak.
Most itt van Gyurcsány Ferenc, aki belekezdett egy különleges hadműveletbe: letol mindenkit a pályáról, az árnyékkormány segítségével pedig leuralja a baloldalt. És érkezik Dobrev Klára is, aki utcára szólít október 23-án. Pont ő. Pont akkor. Vajon mit ünnepel Apró Antal unokája október 23-án?”
