Tősér Ádám, a Blokád című film rendezője fellökte a Népszava újságíróját a Magyar Mozgókép Fesztivál péntek esti programján. Következményei lesznek, amit a rendező vállal is, de másként emlékszik az esetre mint a kommunista lap munkatársa.
Tettlegesen lépett fel lapunk munkatársa ellen Tősér Ádám filmrendező a Magyar Mozgókép Fesztivál péntek esti programján, amely az újonnan átadott FOTON Audiovizuális Centrumban tartottak péntek késő este – írta meg a Népszava tegnap. A lap hozzáteszi, hogy Csákvári Géza a Népszava tudósítójaként, meghívott vendégeként vett az eseményén és éppen a mosdó felé tartott, amikor egy onnan távozó férfi se szó, se beszéd "olyan elementáris erővel fellökte", hogy a földre került.
A támadó üvölteni kezdett, a többi között lenácizta munkatársunkat és kilátásba helyezte, hogy „szétveri a pofáját”. Csákvári Géza felállt, hogy jobban tudja védeni magát, a fenyegetőző férfi végül mégsem ütött, két filmrendező, Kocsis Ágnes és Szűcs Dóra nyugtatta meg és húzta el magával a helyszínről – áll a lap visszaemlékezésében. Tettleges becsületsértés miatt tesznek feljelentést az ügyben.
Az eset után az Index egy rövid interjút készített a rendezővel, aki nem mindenben emlékszik úgy, ahogy azt a Népszava újságírója elmesélte:
Megkérdeztem, hogy miért hazudozik, majd arrébb löktem, erre ő dobott egy Neymar-díjas alakítást
– ismerte el tettét a filmrendező, aki azonban tagadja, hogy túl nagy erőt vitt volna bele abba a bizonyos lökésbe. Arra a kérdésre, hogy miért haragudott az újságíróra azt válaszolta, hogy „ez az ember, akit nem neveznék újságírónak, talán inkább szélsőséges propagandistának, az egyik legsúlyosabb bűnnel, nyílt antiszemitizmussal vádolta meg a filmet és ezzel a Blokád összes alkotóját.”
Tősér Ádám szerint mindezt egy korábbi cikkében tette, „melyben történelemhamisító, nyíltan antiszemita filmnek nevezte az alkotást.” A rendezőt, – mint mondta – ezzel megsértette, és azokat is, akikkel együtt dolgoztak a filmen.
A kritika és a rágalmazás között jelentős különbség van, és az úr az említett írásában durván túllépte a kritikai műfaj adta szabadság határát. Egyszerűen hazudik, és azért hazudik, hogy ezzel egyfajta propagandát szolgáljon. Pedig, ahogy Csengey Dénes mondja: ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell hogy essék
– vélekedett a rendező, aki azonban azt állatja, hogy „sosem verekszik”...
„De valóban szenvedélyes, temperamentumos ember vagyok. Rendezőként is szenvedélyesen dolgozom, ami ebben a munkában, azt hiszem, előnyt jelent” – mondta és hozzátette:
Ha jogi eljárás indul, vállalom a tettem következményeit.
„Valóban nem kellett volna meglöknöm. A másik következmény pedig az, hogy ebből az esetből talán sokak számára egyértelművé válik egy jól ismert taktika. Amikor egy alkotás igazságával kapcsolatban kifogynak a szakmai érvekből, rögtön előrántják az antiszemitizmus-kártyát. Ez pedig bűn. A sajtó egy része koncepciózusan szeretné a szakmát, azon túl pedig az egész társadalmat megosztani, de mi a kollégáimmal ideológiától függetlenül együtt dolgozunk, és szurkolunk egymás sikereinek. Ez a célunk, nem csak szakmán belül. Akár tetszik bizonyos embereknek, akár nem, a Blokád történelmileg pontos, és ami ennél is fontosabb, egyfajta szellemi híd ideológiák és korosztályok között” – foglalta össze a gondolatait a filmrendező, aki végül ezzel indokolta, hogy tettlegesen lépett fel az újságíróval szemben:
A bűnös hazugságai miatt, de, mint mondtam, sajnálom, hogy hozzáértem.
