2023-ban a magyar rendszerváltozás egyik legnagyobb hatású, eredeti gondolkodójának látom őt.
„Elgondolkodtató, hogy Csurka Istvánra jobbára csak néhány ráutaló esemény miatt emlékszünk. A halála óta eltelt időszakban például többet emlegettük a Jobikkal kapcsolatos jóslatát, mint közéleti és irodalmi pályafutásának sokkal áldásosabb és fontosabb részleteit.
Személyesen is ismertem. Egyszer majd megírom, milyennek láttam. Életét, egyéniségét, műveit azonban mindmáig nemigen érzékeljük torzítás nélküli üvegcséken keresztül. Az üdítő kivételek közé tartozik pl. Domonkos László és Zárug Péter Farkas könyve ill. visszaemlékezése, ezek értékes adalékok.
2023-ban a magyar rendszerváltozás egyik legnagyobb hatású, eredeti gondolkodójának látom őt.
Szokás a tévedéseiről beszélni, azonban inkább veséig hatoló, borotvaéles, őszinte elemzései maradnak meg az emlékezetemben. A MIÉP kiüresedése és eltűnése kétségkívül az ő hibája is, de személye, egyénisége már életében is meghaladta saját pártja szűk határait. Irodalmi munkásságáról pedig szuperlatívuszokban muszáj szólni, bárcsak láthatnánk újra színműveit, gyakrabban olvashatnánk kivételes prózáját (pl. mára elfeledett novelláit). Az esztéta c. művéről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk, és sorra el kellene majd újra olvasni a 90-es évek Magyar Fórum cikkeit, amelyek – szerintem – ma is példamutató irányjelzések.
Csurka István velünk maradt 2023-ban. Nélküle nem lennénk itt, pontosabban szólva másképp lennénk együtt a nemzeti oldalon. Önmagában, ne pedig másokhoz mérve vizsgáljuk őt, és ha ezt megtesszük, alaposan meglepődünk majd aktualitásán, szellemi nagyságán, világos látásmódján.”
