Több mint egyéves levelezés és telefonálás után Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértőnek sikerült elérnie, hogy megkapja az orosz honvédelmi minisztérium engedélyét, amivel elutazhat a háború sújtotta régióba. A szakember most a tapasztalatairól mesélt a Magyar Nemzetnek, többek között arról, milyen viszontagságokkal kell megküzdeniük a helyieknek napról napra.
Georg Spöttle elsőként Luhanszkba látogatott el, ahol elmondása szerint már véget ért a háború, amelynek időközben el is tüntették a nyomait. A másik, Ukrajnától nemrég népszavazás útján elszakadt megyében, Donyeckben azonban koránt sincs ilyen béke. A terület központja, Donyeck városa kevesebb mint tíz kilométerre található a településtől.
Ott már látszik a pusztítás. Kiégett házak, egy épületnek nincs már ablaka, a nyílászárók helye mindenütt le van fóliázva vagy be van deszkázva, mert a légnyomás vagy a repeszek kivitte őket. Víz csak reggel 7 és 8, illetve este 7 és este 8 között van, a mobiltelefon-hálózatok pedig nem működnek rendesen, ugyanis amint az oroszok rendbe hozzák őket, az ukrán ukránok drónokkal megtámadják az adótornyokat
– jegyezte meg lapunknak a biztonságpolitikai szakértő, aki az utazása során majdnem áldozatul is esett egy ilyen ukrán támadásnak. Amikor a petrovszki körzetbe tartottak, hogy találkozzanak a kerület polgármesterével, a járművük elé két ukrán tüzérségi lövedék vágódott.
Az itteniek elmondása szerint az ukránok állandóan lövik a főutat és a polgármesteri hivatal környékét. Sok civil áldozat van.
A beszélgetések során többen is elmondták, hogy az ukránok nyíltan támadják a civileket, illetve a civil célpontokat. Most is, amikor ott voltam, két idős hölgy halt meg az utcán, mert eltalálta őket egy ilyen kézigránát. Emellett lövik az iskolát, lövik a kórházat, amit nemrég egy héten belül háromszor is találat ért. Az egyik támadásban pedig nagyon sokan, köztük gyermekek is meghaltak
– magyarázta Georg Spöttle, majd kiemelte, hogy Donyeck városában nem állomásoznak katonák, így az ukrán hadsereg támadásainak – más szóval terrorbombázásainak – célja, hogy megfélemlítsék a lakosságot.
Ezekkel a bombázásokkal azonban a területen élő civileket egyértelműen az ukrán hadsereg ellen fordították.
A helyiek mostanra elképesztően meggyűlölték az ukránokat. Egy fiatal lány elmondta, hogy a legszörnyűbb az volt, amikor hónapokig nem volt víz. Az emberek elosztó pontokra jártak, amiket rendszeresen támadtak az ukránok. A mesterlövészek azzal szórakoztak, hogy aki elment oda, azt egyszerűen kilőtték. Itt nincs olyan család, aki ne vesztette volna el valamelyik szerettét, valamelyik rokonát
– mesélte lapunknak a biztonságpolitikai szakértő. De arról is beszélt, hogy a szakadár területeken a problémák nem 2014-ben, hanem Zelenszkij elnök megválasztása után, 2019-ben kezdtek kicsúcsosodni, mert az addig ott állomásozó katonákat, akikkel a helyiek jó kapcsolatot ápoltak, elszállították, és a helyükre olyan csoportokat vezényeltek, akik terrorizálni kezdték a lakosságot és sorozatos visszaéléseket követtek el.
Zelenszkij elnök megválasztása után gyakorlatilag elkezdte az ukrán fél eszkalálni a helyzetet a szakadár területeken, 2019 végétől elszabadult a pokol
– fogalmazott Spöttle.
Tapasztalatai szerint a területen élők nem látnak esélyt arra, hogy a közeljövőben békét kössön a két háborúzó fél. Azonban a háború kirobbanásáért és annak elhúzódásáért az Egyesült Államokat hibáztatják, ugyanis Spöttle szerint mindenki tudja, hogy ez a háború értelmetlen, mert az ukránok úgysem fogják tudni megnyerni, bármennyi fegyvert is kapnak.
A békekötéssel kapcsolatban a szakértő azt is elmondta, hogy Ukrajnában a közhangulat inkább afelé kezd elmozdulni, hogy a szakadár területeket inkább adják át Oroszországnak, csak érjen véget a háború végre.
(Magyar Nemzet)
