Az EU így leginkább a Titanicra emlékeztet: ha egy, vagy két kamra sérül meg, a víz fölött marad. Ha több, csak idő kérdése, mikor süllyed el.
„Az EU, vagy az eurózóna esik-e hamarabb szét? A látszólag erős európai integrációt kelet-nyugat irányban a szuverenitás kérdése, észak-dél irányban pedig a közös valuta jövője osztja meg. Az EU egészét érinti az újkori népvándorlás és az elhibázott szankciós politika nyomán fellépő infláció. Az EU így leginkább a Titanicra emlékeztet: ha egy, vagy két kamra sérül meg, a víz fölött marad. Ha több, csak idő kérdése, mikor süllyed el.
Az uniót megosztó konfliktusok közül térségünk országait a szuverenitás kérdése foglalkoztatja leginkább. Mivel országaink hosszabb-rövidebb ideig számos birodalom és unió részét képezték, a nemzeti függetlenség és a fontosabb döntések helyben való meghozása valahogy az itt élő népek DNS-ének részévé vált. Érthető, ha az Európai Egyesült Államok projekt mögül felsejlő új birodalomépítés láttán is megszólaltak a vészcsengők, így a többségi szavazásra való áttérést, vagy az európai intézményeknek a szükségesnél több jogosítvánnyal való felruházását az sem fogadtatja el könnyebben, hogy az EU gazdasági szempontból — eddig legalábbis — egy nemzetstratégiai és modernizációs szempontból igazán előnyös projektnek számított.
Mivel Cseh-, Lengyel- és Magyarország nem tagja az euró(adósság)zónának, így az »ever closer union« tervét opponáló kormányok ellen a jogállamiságinak mondott politikai zsarolási eljárással lépnek fel. Mivel térségünk országai a jelenlegi gazdasági fejlődés mellett 2030-ra nettó befizetők lesznek és egyre szegényebb országok akarnak az unióhoz csatlakozni, kérdés, hogy nettó befizetőként megéri-e csak többet befizetni, miközben a többségi szavazás miatt a V4-országok politikai befolyása ezzel érdemben nem növekszik arányosan. Varsó talán ezért építi a Trimarium projektjét, amely térségünkben akár az egyre ideologikusabb EU egyik alternatívája lehet.”- írta Kiszelly Zoltán a mozgástér blogon.
