A Mol elnök-vezérigazgatója az Indexnek adott nagyinterjút, amelyben többek között arról beszélt, hogy milyen üzemanyagárakkal számol 2024-ben; nyert vagy veszített a Mol az orosz–ukrán háborún; mennyibe kerültek a szankciók az olajipari cégnek; illetve, hogy kikéri-e Orbán Viktor a véleményét.
Az az üzemanyag-kereskedők döntése, hogy a 41 forintos emelést mennyire építik be. Mi is úgy döntöttünk, hogy egy részét csak később, január közepén építjük be a kiskereskedelmi árakba
– mondta az Indexnek adott interjúban Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója.
Azzal kapcsolatban, hogy milyen üzemanyagárra számíthatunk 2024-ben, a Mol-vezér kiemelte, hogy „napjainkban sajnos a konfliktusok megoldására egyre gyakrabban nem békés megoldást keresnek a felek. És ezeknek hatása van az árakra. Hogy egy aktuálisan fenyegető esetet említsünk, egy közel-keleti front megnyitása akár 15 százalékos áremelést is eredményezhet a hazai piacon.”
Bármennyire is gyakran hallani, hogy az olaj miatt törnek ki a háborúk, ez nem feltétlen kedvező az olajvállalatoknak. Mi nem szeretjük a háborúkat. Egy konfliktus rettentően összezavarja a piacokat. Az olajcégeknek csak rövid távon jó, ha emelkednek az árak. Ilyenkor növekszik a termelésünk értéke – feltéve, hogy nem veszik el a hasznot a kormányok –, ugyanakkor csökken az árrés is a finomított termékeket – tette hozzá Hernádi Zsolt. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkikéri-e a véleményét, így felelt:
Nem, visszaigazolást sosem kért. Igaz, én sem kérdeztem meg tőle, miniszterelnök úr, szerinted jól működik a Mol? Sikereknél mindig gratulálunk egymásnak. Persze sokat beszélgetünk, és élénk a kommunikáció, de szerintem ez természetes az ország miniszterelnöke és legnagyobb vállalatának vezetője között. De nincsen állandó előzetes konzultáció, mert az parttalan lenne. És ne essünk szereptévesztésbe, ő az országot vezeti, én egy vállalatot. Ő az egészért visel felelősséget, én egy részért.
Az üzemanyagár-sapkával kapcsolatban a Mol-vezér elmondta: azt hitték, hogy a szocializmus végével többé nem nyúlnak bele ennyire drasztikusan a piaci folyamatokba, és hogy már nem kell olyan ellátási nehézségekkel szembenézniük, mint a taxisblokád idején.
De ezek ismét bekövetkeztek. Még szerencse, hogy a Molnak nem voltak pénzügyi problémái, és álltuk a sarat
– mondta.
Továbbra is hatalmas tévedésnek tartja, ha egy kormány azt gondolja, hogy a piac minden lépését képes szabályozni. Hangsúlyozta: a túlszabályozások és a különféle extraadók olyanok, mint a kábítószerek – rettentő könnyen rájuk lehet szokni, egyre erősebbet akar belőlük az ember, és nagyon nehéz tőlük megszabadulni. Ugyanakkor megjegyezte: nem véletlen, hogy az olajiparban a vállalatok magánszerződésein túl kormányok vagy országgyűlések garantálják a biztosítékot a kőolajtermeléshez kapcsolódó szerződésekhez.
Mi a helyzet az orosz olajjal?
Hernádi Zsolt kifejtette, hogy ma már mindkét finomítójukban képesek 30–35 százalékban nem orosz kőolaj bedolgozására, amely érdemi előrelépés diverzifikációs kitettségük szempontjából. Déli partnereik viszont kíméletlenül megsarcolják őket.
Egyszerűen azért, mert megtehetik. Ilyen körülmények között továbbra is 60–65 százalékban orosz kőolajat dolgozunk be Százhalombattán és Pozsonyban
– nyomatékosította.
Semmilyen piaci racionalitás mentén nem lehet amellett érvelni, hogy az orosz kitettséget radikálisan csökkentsük és egy másikra cseréljük. Ez az elvárás nem üzleti, hanem politikai logika mentén fogalmazódott meg. A morális szempontok, a politika által megfogalmazott értékválasztások és célok most megelőzik a piaci racionalitást – bár gyakran kiderül, hogy ezek mögött is kőkemény gazdasági érdekek húzódnak – fogalmazott Hernádi Zsolt.
A vezérigazgató kiemelte, hogy ebből az egész Európai Uniónak kára keletkezik, de az üzleti racionalitást hosszú távon nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hernádi Zsolt ezt az alábbi példával mutatta meg:
Korábban elindult a nyersolajat szállító hajó a primorszki kikötőből, mely Szentpétervár mellett található. Ez a hajó hamar elért Rotterdamba, ahol viszonylag gyorsan leszívták belőle a kőolajat. Napjainkban ugyanez a hajó nem áll meg Rotterdamban, hanem a szankciók miatt Európát megkerülve jut el végül Indiába, hiszen valahol fel kell dolgozni a nyersanyagot. Mindez nagyjából háromszoros szállítási költséget jelent, és akkor a pokoli környezetszennyező hatásról még egy szót sem ejtettünk. Ezt követően a feldolgozott kőolajtermék kisebb szállítóhajókon elindul vissza Európába – ki tudja, milyen flottában és milyen kockázattal, mert az európai biztosítókat letiltották az orosz nyersanyagról. És a finomított „indiai” terméket megvesszük itthon.
A vezérigazgató szerint talán ott rejlik az értelem, hogy végső soron az Egyesült Államok lehet ennek a haszonélvezője. Elmondása szerint az USA fantasztikus piacot találtak maguknak, amit úgy hívnak, Európa, ahol az orosz olaj kiváltásának köszönhetően Amerika produkálta a legnagyobb exportnövekedést; ez a kőolaj mellett ugyanúgy igaz a földgázra is.
2023 első fél évében mind a kőolaj, mind a földgáz exportja rekordot döntött az USA-ban. Kőolajban Európa volt az amerikai export első számú felvevőpiaca, az export 44 százaléka Európába jött. Amerika LNG-importja 170 százalékkal nőtt Európába 2021 és 2023 között. Egyszerűen lett egy piaci rés, ahova benyomultak – fogalmazott.
Hangsúlyozta: Amerika az az ország, ahol kormánytól függetlenül a politika végül mindig megtalálja az összhangot az üzleti érdekekkel.
És mi az egésznek az eredménye? Az Egyesült Államok napjainkban kiváló állapotban van, Európa pedig szenved – vélekedett.
