A Nemzeti Színház korábbi igazgatója a novemberi baleset kezelését helyteleníti, nem is akárhogyan.
A Blikk arról ír, hogy Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház korábbi igazgatója elítéli Vidnyánszky Attila magatartását a teátrumban történt novemberi baleset miatt: ekkor Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia súlyosan megsérültek, métereket zuhantak a díszletben.
Alföldi szerint nála ilyen hiba elő sem fordulhatott volna,
és biztosan nem így kezelte volna a helyzetet.
„Én ennyire naiv vagyok. Azt hittem, komolyan gondolja, hogy lemond. Nem hittem, hogy ez előre át lett gondolva, ki lett találva: lemond, és akkor jön mindenki, hogy jaj, maradj, utána ő közli, hogy nem tudnak nélkülem működni, feláldozom magam, visszajövök. Ez férfias? Ez tökös? Ez egyenes? Ez magyar? Ez gerinces?” – kérdezi.
Hozzáteszi: ahhoz, hogy egy díszlet színpadra kerülhessen, többlépcsős ellenőrzésen kell átmennie. „Elfogadják a tervet, miután a rendező megmutatja a művészeti, műszaki és gazdasági vezetésnek, hogy mit szeretne csinálni. Megvitatják, hogy erre van-e pénz, idő, illetve műszakilag kivitelezhető-e. Ha ezt szakemberek is átnézik, elkezdik a gyártást. Amikor a díszlet elkészül, majd bekerül a színpadra, jön az átvétele. Ilyenkor a rendezőnek, műszaki vezetőnek, színpadmesternek és egy munkavédelmi felelősnek kell elfogadnia. Ha mindez megtörténik, alá kell írni egy dokumentumot, amelyen
jogilag a legmagasabb rangú szereplő az igazgató, de gyakorlatilag a műszaki vezető, hiszen ő a szakember.”
Alföldi úgy tudja, ez a végső aláírás nem történt meg a Rómeó és Júlia díszletének esetében.
„Mi mindannyian, akik ott dolgoztunk, azt hittük, a műszaki vezetővel fogják elvitetni a balhét” – mondta Alföldi, aki tudni véli, hogy a műszaki vezető nem írta alá ezt a papírt. Hozzáteszi:
„Én ugyanezzel az emberrel dolgoztam együtt, akkor hiába mondtam neki, hogy márpedig így lesz a díszlet, ő azt mondta, oké, megteheted, te vagy az igazgató, de mi történik, ha leesik valaki.
Arra azt feleltem, hogy jól van, akkor ne így legyen. Nálam ilyen súlyos baleset nem fordult volna elő, legfeljebb kisebb.”
A színész-rendező szerint felháborító, hogy a történtek után a két színész eddig egy fillért sem kapott. Kiderült, mondja, hogy azzal a színésszel, akinél nagyon nagy kérdés, hogy miként tudja majd bármikor is mozgatni a kezét, még nem beszéltek és nem kaptak még egy fillért sem. Azt pedig nem tudom, hogy a kislány (Szász Júlia – A szerk.) lesz-e valaha olyan lelkiállapotban, hogy bármikor is vissza tudjon térni a színpadra.
Hangsúlyozza: „Bocsánat! Történt ott valós vizsgálat? Kezdjük azzal, hogy
azonnal lebontották a díszletet, és azt hiszem, nem is történik majd semmi. El lesz felejtve,
és ki tudja, ezek a szerencsétlen kollégák mennyi pénzt kapnak majd.”
(Mandiner)
